Nívódíjunk körül lassan, de biztosan fokozódnak az izgalmak, miközben a világhelyzet stagnál. Mára virradóra például megérkezett szerkesztőségünkbe Miguel Angel de Camacho, a pampák fölött tréningezett, jó kondiban lévő, mokány kis postagalamb, és asztalunkra tette a csőrében tartogatott apró tekercset. A dokumentum azt tanúsította, hogy Latin-Amerika idén is hű maradt önmagához, és a látomásos, sejtelmes, ugyanakkor fanyar élű irodalmat részesítette előnyben (az idei díj-jelöltekről itt olvashatnak). A Buenos Airesben működő Regénytár vezérképviselet előtt a gauchók díszfelvonulást tartottak szavazásunk tiszteletére (képünkön), miközben helyszíni tudósítónk, José Manuel Pizzaro a következőket fűzte hozzá az eredményhez:
„Latin-Amerika továbbra is szereti a finom lélekrajzba ágyazott varázslatot. A nagy elődök, mint például Borges, Márquez vagy éppenséggel Cortázar is biztosan Salánki Anikóra szavaztak volna, ha élnének, de mivel nem élnek, ezt nekünk, olvasóknak kellett megtenni helyettük. Tudjuk, hogy inkább a görögök szlogenje, de mi akkor is valljuk és hisszük: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Viva la Regénytár, viva Salánki Anikó, hasta la siempre victoria!”
Ezek után tekintsék meg a szavazás jelenlegi állását tartalmazó térképünket (ha rákattintanak, a térkép nagyobban is előjön):
La victoria es dificil, perohermaso. Muchas gracias.