Tárca

2020-06-23
1.2K olvasó

Egy kellemes nyári nap délutánján, amikor még a világosság is árnyékba menekülne kedve szerint a hőség elől, az étterem teraszán a napernyők adta hűsben két törzsvendég az ebéd utáni kávéját kevergeti, kortyolgatja. Amolyan ráérősen.
– Olvasta?
– Mit?
– A reggeli lapot.
– Igen.
– És mit szól?
– Mihez?
– Hogy egyre nagyobb a munkanélküliség.
– Hát igen! Hogy manapság milyen nehéz pénzt keresni.
– Ne is mondja! Múltkor is leadok egy tárcát a szerkesztőnek…
– Milyen tárcát?
– Az most lényegtelen. Szóval bemegyek a szerkesztőhöz és leadom ezt a tárcát…
– Én megtartottam volna.
– Idefigyeljen! Most érdekli vagy sem, mi történt velem?
– Persze, mondja csak!
– Tehát bementem a szerkesztőhöz, és leadom neki ezt a tárcát…
– Ne haragudjon kedves Lovassy, hogy megint félbeszakítom, de legalább belenézett, hogy mennyi pénz volt benne?
– Belenéztem?! Én írtam…
– Írta?! Azt nem varrni szokták?
– Ez irodalmi tárca!!!
– És? Azt talán ragasztják? Ja nem, most mondta, hogy írják. De legalább pénz, az volt benne?
– Az volt, sok pénz volt benne, de a…
– Akkor vaskos tárca lehetett.
– Na idefigyeljen!
– Jó, jó. Mondja!
– Tehát ott vagyok a szerkesztőnél. Mondom neki, itt egy tárca…
– Csak úgy?
– Hogyhogy csak úgy?
– A szerkesztő nem lepődött meg, hogy csak úgy bevitt neki egy tárcát?
– De hát neki ez a dolga, hogy átvegye a tárcákat.
– Talán gyűjti őket?
– Nem, kiadja.
– Kinek?
– Aki olvassa.
– Mi a jó abban, ha olvassa valaki a tárcáját? És kinek a tárcája az?
– Hát aki írta.
– Én ezt nem értem. Nekem is van tárcám, de maximum a pénzt szoktam esténként benne olvasni.
– Mondom, ez irodalmi tárca.
– És az más, mint a többi?
– Igen, mert ezt írják.
– Azért más?
– Papírra írják! Így már érti?
– Elég silány tárca lehet. Az enyém bőrből van, és már vagy tíz éve hordom magammal, és így is foszlik a varrásnál.
– Istenem! Hogy lehet maga ekkora tuskó!
– Ne sértegessen! Maga beszél itt hülyeségeket. Papír tárca. A pénz is könnyen szakad, nem hogy még a tárca!!!
– Áh! Maga reménytelen.
– Holnap délben?
– Holnap délben. Alásszolgája, Bagossy!
– Alásszolgája, Lovassy.

 

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Wágner Szilárd

Amióta az eszemet tudom, mindig is vonzottak a kitalált történetek. Gyerekként inkább a körülöttem élők szórakoztatására meséltem. Egy nap apám feltette a kérdést: Miért nem írom le őket? Pontosan emlékszem, ezt a 11. születésnapomon kérdezte. Attól a naptól kezdve rendszeresen leírtam mindent, ami eszembe jutott. A sok megírt történetek a sok ide-oda utazgatás közben elvesztek, ahogyan az első számítógépen megírtak is. A szenvedély azonban megmaradt. Elkoptattam tucatnyi barátnőt, két feleséget, de a történetírást sosem hagytam abba. Eddig kizárólag álneveken engedtem publikálni a történeteimet. Viszont újévi fogadalmamat megtartva, 2017-ben már saját nevemen teszem ezt, és elindulok a kezdő, névtelen írók rögös útján.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL