Wágner Szilárd

Amióta az eszemet tudom, mindig is vonzottak a kitalált történetek. Gyerekként inkább a körülöttem élők szórakoztatására meséltem. Egy nap apám feltette a kérdést: Miért nem írom le őket? Pontosan emlékszem, ezt a 11. születésnapomon kérdezte. Attól a naptól kezdve rendszeresen leírtam mindent, ami eszembe jutott. A sok megírt történetek a sok ide-oda utazgatás közben elvesztek, ahogyan az első számítógépen megírtak is. A szenvedély azonban megmaradt. Elkoptattam tucatnyi barátnőt, két feleséget, de a történetírást sosem hagytam abba. Eddig kizárólag álneveken engedtem publikálni a történeteimet. Viszont újévi fogadalmamat megtartva, 2017-ben már saját nevemen teszem ezt, és elindulok a kezdő, névtelen írók rögös útján.

Honlapunkon még nem kapott semmilyen díjat.

Tárca

Egy kellemes nyári nap délutánján, amikor még a világosság is árnyékba menekülne kedve szerint a hőség…

Tolkien (tor)túra

Budapest, valamikor a XXI. században. – Jó napot kívánok! Azt a sürgönyt kaptam, hogy a szerkesztő…

Almás pite

Horgas volt. Ezt mondta nekem a boszorkány, hogy mindenről Horgas tehet. A kénköves pokol-ba a banyájával,…

A könyvek őrzője

Valahol itt kell lennie. Emlékszem, hogy itt volt a polcon, a múlt héten láttam. Akkor kellett…

Tündérvadász

Zöldellő fák sűrűjében karcsú nőalak közeleg, lágy léptei alatt az avar zajtalan marad. Hosszú fekete haja…

Kinyílik egy másik

Amikor bezáródik mögötted egy ajtó, kinyílik egy másik – mondták volt. Azonban ez az átkozott ajtó…

Parti mesék

zene: Ólafur Arnalds – Raein Csendes nyár-végi idő volt. Nagyapám a stég szélének támaszkodott, én a fejemet…
FelFEL