Tegnap délelőtt különös pezsgés töltötte be Lima belvárosának bohém utcáit, de különösen a Barranco negyedet, amelyet Mario Vargas Llosa is szívesen látogatott, és amely az írók, festők, meg a hámból kirúgni vágyó alpakák gyülekezőhelye.
A dél-amerikai Regénytár rajongók itt gyűltek össze, hogy leadják szavazataikat az idei nívódíj-jelöltjeinkre, miközben a háttérben mágikus módon szürreális jelenetek zajlottak. A helyszínválasztás maga volt a telitalálat, hiszen az irodalom és a perui konyha, de azon belül is a ceviche (tradicionális latin-amerikai étel, amely főként friss halból vagy tengeri herkentyűkből készül) találkozása már önmagában művészi élmény.
Különtudósítónk, Señor Francisco de Szatymázi az alábbi jelentést küldte a helyszínről:
„Barranco ma reggel mintha egy Vargas Llosa-regény fejezetévé változott volna: az utcákon színes lampionok, a padokon pánsípot fújó zenészek, és egy hatalmas, vérszomjasnak látszó, ám valójában csak álmos perui vízidisznó heverészett. Az emberek kezükben pisco sourral (Peru és Chile ikonikus koktélja, amelyet a helyi pisco nevű szőlőpálinkából készítenek) érkeztek ide, hogy ünnepélyesen szavazzanak az általuk díjra javasolt személyre, akit maguk között csak úgy emlegettek, hogy ‘El hombre mágico de Hungría’.
A szavazás helyszíne egy impozáns épület, a híres Bajada de los Baños lépcsőinek tövében található cevichería volt, amelyet a rendezvényre a helyi halászok bocsátottak rendelkezésre azzal a feltétellel, hogy minden résztvevő megkóstolja a házi anticuchót (marhahúsból készült saslik) és az ají de gallinát (krémes, fűszeres csirkepörköltszerű fogás). A hangulatot fokozta, hogy egy helyi zenekar, a Los Poetas Locos a szavazás tiszteletére egy magyar népdalt is belecsempészett a repertoárjába (Tavaszi szél vizet áraszt), mely charango kísérettel igazán különleges élménynek bizonyult.
A szavazás lebonyolítása ezúttal egészen egyedi volt, ugyanis a voksok számlálásához az ősi inka játékot, a sapa inti pucuy-t hívták segítségül, amelyet a napisten tiszteletére rendeztek hajdanán. A játék szabályai nem teljesen világosak, de valami olyasmit foglalnak magukban, hogy egy bőr labdát kell átdobni egy lángoló karikán úgy, hogy közben egy alpakacsorda ne zavarja meg a folyamatot. A voksokért küzdő csapatokat négy helyi fiatal alkotta, akiket tapasztalt alpakatrénerek segítettek.
A döntő pillanatban azonban váratlan dolog történt: az egyik alpakát annyira lenyűgözte a labda, hogy felkapta, és kirohant vele a szavazási helyszínről. Az emberek felháborodása csak addig tartott, amíg ki nem derült, hogy az alpaka egyenesen egy közeli kézműves piacra száguldott, ahol letette a labdát Kipcsák Jakab algarrobo fából faragott szobrocskája elé! Ez egyértelmű jel volt: a napisten is Kipcsák Jakabra szavazott!
Az eredményhirdetést követően a helyi lakosok kijelentették, hogy az alpakák ősi bölcsességére mindig lehet számítani, Kipcsák Jakab neve pedig ünnepélyesen felkerült a város dicsőséglistájára. A tömeg vidám „¡Viva Jakab!” kiáltásokkal ünnepelt, miközben a háttérben egy séf cevicheből és ajíból magyar zászlót formázott a győztes tiszteletére.
A nap végére mindenki elégedetten tért haza, és a résztvevők megfogadták, hogy a következő nívódíj szavazásig is őrzik az alpakák bölcsességét és a ceviche titkát.”
A Los Poetas Locos produkciója itt hallgatható meg:
Voksolás 2024
