Tegnap különös sokadalom töltötte meg egy kazah kisváros, Kökböri piacterét, ahol a Regénytár ázsiai rajongói gyűltek össze, hogy részt vegyenek az idei nívódíj szavazásunkon. A helyszínválasztás zseniális volt: a városka központi bazárja, ahol plüss teve, szárított kancatejpor és USB-töltő egyaránt kapható, tökéletesen ötvözte a kazah kultúrát és a modern technikát.
Helyszíni tudósítónk, Szergej Nemenjoda, a következő beszámolót küldte:
„Kökböri ma reggel olyan volt, mintha egy kazah népmese részévé változott volna: a piactéren jurtaformájú standok sorakoztak, melyekben kumiszt (erjesztett kancatejet), samsát (húsos táskát) és sült jakfarok-szeleteket árultak. A háttérben dombra zenészek játszották a legújabb kazah slágert, miközben egy fiatal sólyomvadász azt próbálta elhitetni a közönséggel, hogy a madara nem fogja megenni a szavazócédulákat.
A szavazás helyszíne egy impozáns jurta volt, amelyet egy szőnyegeiről híres helyi manufaktúra ajánlott fel. A jurta előtt hatalmas fatábla állt, ide a nívódíj jelöltjeinek nevét rovásírással vésték fel. A helyieknek egy birkafejet ábrázoló pecséttel kellett leadniuk szavazatukat, amit az esemény tiszteletére egy közeli kovácsműhely készített.
A szavazás attrakciója az volt, hogy a voksokat nem hagyományos módon számolták össze, hanem a helyi pásztorhagyományok ihlette versenyt szerveztek: négy nomád lovasnak kellett egy vászonzsákot átdobnia a botkormány-szimulátornak álcázott kecskebőr henger felett. Az esemény csúcspontját az jelentette, amikor az egyik versenyző lova, egy hatalmas, tekintélyes külsejű fekete mén, hirtelen meglátott az egyik standon egy halom sült samsát, és vágtába kezdett, magával rántva a szavazatokkal teli zsákot. A zsúfolt bazáron keresztülszáguldva a ló végül egy helyi kézműves szobrához ért, amely Kipcsák Jakabot ábrázolta, amint épp kumiszt oszt a népnek. A zsák tartalma szétszóródott Jakab szobrának lábánál, amit a helyiek egyértelmű égi jelként értelmeztek: a sztyeppék szelleme Jakabra szavazott! A helyi bírálóbizottság ezt azonnal hivatalossá nyilvánította, és Jakab nevét felvésték az „Örökös dicsőség jurtaoszlopára.”
A nap végére mindenki elégedetten tért haza. A helyiek kumiszt kortyolva és sült jakfarkat majszolva ünnepeltek, és közben megfogadták, hogy a következő nívódíj-szavazásig megőrzik a sztyeppei szellemek bölcsességét és a samsák titkát.”