Ma hajnalban egy rendkívül illusztris látogatónk érkezett a távoli Pljevlja városából: Milos, a galamb, a Regénytár európai rajongói által leadott nívódíj-szavazatok összesített eredményeit hozta a lábához szíjazva. A szárnyas küldönc honlapunk budapesti székházának teraszán landolt, ezzel hivatalosan is megnyitva azt a bolygószintű voksolási maratont, amelynek során hűséges olvasóink eldöntik, kié legyen az idei nívódíjunk. Miként azt korábban jeleztük, ebben az évben két földöntúli módon kiváló szerző, Kerékgyártó György és Kipcsák Jakab áll a figyelem célkeresztjében. Kettőjük közül az nyer, aki a hónap végéig a legtöbb földrészen arat győzelmet – no, nem a választási ígéreteivel, hanem az irodalmi teljesítményével.
Az európai szavazók idén a festői szépségű Pljevljába zarándokoltak, ahol a hegyek közelsége ilyenkor már hűvös éjszakákat hoz. De ne aggódjon senki, a montenegróiak erre is találtak megoldást: a napot a híres pljevljai rakijával indítani (és zárni) egyaránt kiváló taktika. Az is segít, hogy a helyi specialitások, mint a cicvara (krémes kukoricakása sajtkrémmel) vagy a burek egyenesen mennyeiek, még ha az utóbbitól kicsit be is lassul az ember, amikor a szűk hegyi utakon próbálja magát túlélő üzemmódban tartani. Az európai voksolók kedvét ez persze nem szegte: hosszú, tömött sorokban vonultak a város szívébe (képünkön), ahol a Borisz Kidrics utca sarkán álló községi szkupstina mellékhelyiségében nemcsak a testi, hanem a demokratikus szükségleteiket is kielégíthették.
Helyszíni tudósítónk, a legendás Darko Mrkvics, így számolt be az eseményekről:
„Egy nappal korábban érkeztem Pljevljába, hogy a gradonačelnik úrral átbeszéljem a protokolláris részleteket. Mondhatom, nem volt panasz a fogadtatásra: sült bárány illata lengte be az egész irodaházat, az asztalon pedig ott gőzölgött a tarator (joghurtos uborkaleves), amit egy pohár savanykás vranac borral koronázhattam meg. Mindezért persze euróval fizettem, így már az első este összehaverkodtunk. A szavazás napján a tömeg a Durmitor hegyről leereszkedő talajmenti fagytól kísérve, ám derűs hangulatban özönlött be a városba. Az a bizonyos montenegrói munkatempó nemcsak legenda: a szavazatszámlálás már a rakija tizedik körére megvolt. Amikor pedig kiderült, hogy Európa Kerékgyártó Györgyöt preferálja – főként a Fekete fény című kötetben kifejtett munkája miatt –, olyan szvecsár támadt, amit ez a szép város emberemlékezet óta nem látott. A tömeg Kerékgyártó György nevét skandálva vonult el a Husein Pasa dzsámi előtt, hogy a Kafé Bar Korzóban megigyon egy jó zaccos kávét. Eközben Milos galamb már elegánsan szárnyra is kelt, és átszelte a Durmitor csúcsait. Hogy is mondhatnám másként? Felebaráti kötelességének eleget téve röppent Budapest felé.”
Voksolás 2024
