A vaurgok érkezése

2023-02-25
494 olvasó

– Köszönöm, hogy fogadott elnök úr! – mondta a fiatalember, miután belépett az ovális irodába.

Jüan Ching, az Amerikai Egyesült Államok alig százhúsz éves elnöke szinte elveszett a sok dicsőséget és még több gyalázatot látott íróasztal mögött.

– Nem szívesen teszem, de a kongresszus rám erőltette, hogy foglalkozzak a földönkívüliekkel – mondta az elnök. – Így hát hallgatom.

– Rövid leszek, bár ez a téma kissé bonyolult.

– Térjen a lényegre! Hogyan szólíthatom?

– A nevem Béla.

– Talán csak nem rokona annak a hogyishívják… Lugosinak?

– Ki az a Lugosi? – értetlenkedett a fiatalember.

– Mindegy! – legyintett az elnök, majd ránézett az előtte heverő papírra. – Itt az áll, hogy ön a csillagközi utazás szakértője.

– Ez a kutatási területem.

– Egy tanulmányában mégis azt állította – böngészte a papírjait az elnök –, hogy ez képtelenség.

– Pontosan – bólintott Béla. – Matematikailag és logikailag is bebizonyítottam, hogy a fizika törvényeit betartva nem lehetséges a csillagközi utazás olyan formája, amely technikai eszközökre épül.

– Milyen eszközökre gondol? – kérdezte az elnök az érdeklődés legcsekélyebb jele nélkül. Láthatóan unta ezt a beszélgetést.

– Űrhajókra, szondákra, rakétákra, csupa ilyesmire. Ezek mind valamilyen anyagból készülnek, és ahogy tudjuk, a világűr hatalmas. A fény sebessége 300 000 kilométer per másodperc, de ezt csak a fotonok érhetik el, az atomok és a molekulák már nem. Egyetlen atom fénysebességre gyorsításához hatalmas energialöketre lenne szükség, egy űrhajó pedig trilliószor trillió atomból áll. Az űrjármű tehát sosem érheti el a fénysebességet, de még annak a töredékét sem, mert a világűr nem üres. Egy köbkilométer térben átlag egy-két atom található, ami ha csak a fénysebesség negyven százalékával száguldunk, olyan effektust teremt, mintha egy kocsit nyolcvan mérföldes sebességgel vezetve nekirohannánk a betonfalnak.

– Azért jött ide, hogy ezt elmondja nekem? – emelte föl az irományokból a tekintetét Jüan Ching.

– Dehogyis! – mentegetőzött Béla. – Arról szeretnék beszámolni, hogy az idegenek ezt a szabályt kijátszották.

– Az előbb mintha azt mondta volna, ez képtelenség – mondta az elnök, aztán rápillantott a karórájára. – Még van két perce, aztán jönnek az ukránok a világháborús tervükkel. Szóval kapcsoljon rá, ha kérhetem!

– Igen, elnök úr! – bólintott Béla és közelebb lépett. – Ufók nincsenek, és mi sem fogunk kijutni a Naprendszerből soha, az idegenek mégis elözönlöttek bennünket!

– Mire alapozza ezt?

– A kvantumelméletre! Precízebben: a kvantum-összefonódásra. Mint bizonyára ön is tudja – ezen a ponton Béla megállt és fürkészőn leste az elnök reakcióját, de Jüan Ching rendületlenül böngészte az előtte heverő papírokat.

– Két objektum egymástól távol is képes tökéletesen szinkronizált módon viselkedni – folytatta Béla. – Az egyik lehet például itt, a Földön, a másik meg valahol az Androméda ködben, mégis összehangoltan mozognak. Ha ehhez hozzákapcsoljuk azt a tényt, hogy az anyag létezését nem a szerkezete határozza meg, hanem a róla kapott információ, akkor kész a magyarázat.

– Egy szavát sem értem – nézett fel a papírokból ismét az elnök. – Egy perce maradt.

– Az a helyzet elnök úr, hogy az idegenek rájöttek: nem kell átszelniük a világűrt ahhoz, hogy ideérkezzenek, mert ehhez elég használniuk a kvantum összefonódást, meg az információt. Más szóval ideközvetítik magukat és kész.

– Tudja, hány ilyen hipotézist hallottam már ilyesmiről, amióta a kongresszus rám erőltette ezt az ostoba törvényt? – nevetett az elnök.

– Nem vonom ezt kétségbe, elnök úr – lépett közelebb az asztalhoz Béla. – De jelenleg arról van szó, hogy az idegenek megvárták, amíg fölfedezzük a televíziózást, és mint adást idesugározták magukat! Az általuk küldött információ észrevétlenül beépült a műsorainkba, és teljesen átformált körülöttünk mindent. Nem kell lerombolniuk a városainkat, nem kell fölégetniük a termőföldjeinket, mert ezzel a módszerrel át is formálhatnak bennünket. Nézzük a se vége, se hossza sorozatokat, és apránként elvész az öntudatunk . Aztán majd jön a fiziológiai átalakulás: először idegrendszeri, később meg genetikai szinten, és kialakul az új faj, ami már nem ember lesz, hanem vaurg, amely az Epszilon Eridani egyik bolygóján jelenleg is írja az ehhez szükséges forgatókönyveket.

– Bizonyos forgatókönyvírókról én is hajlamos vagyok elhinni, hogy nem evilági a gondolkodásuk – nevetett az elnök. – Az elmélete mindenesetre érdekes. Ne felejtse el leadni az erről írt anyagot az illetékes ügyosztálynak. És most firkantsa alá az ívet!

Egy űrlapot tolt Béla elé.

– Mi célt szolgál ez, elnök úr? – értetlenkedett Béla.

– Igazolás a kongresszus felé, hogy meghallgattam.

– Teljesen jogos – bólintott Béla, és ráírta a nevét az űrlapra.

– Akkor végeztünk! – dőlt hátra a karosszékében az elnök. – A titkárnőm majd ad önnek egy dedikált fotót a múlt heti beszédemről a világháború fontosságáról.

– Köszönöm elnök úr!

– Viszlát fiatalember!

Béla csalódottan távozott, Jüan Ching pedig azonnal bekapcsolta a szemközti falon lévő hatalmas televíziót. Az ukránok érkezéséig még volt fél órája, addig megnézhette kedvenc sorozatának új epizódját a vaurgok érkezéséről.

 

 

 

 

A zsűri díja

 

 

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.

2 Comments

Vélemény, hozzászólás?

FelFEL