A vissza a jövőbe effektus (21)

Valamivel később, amikor Szappanos gondoskodó anyukája jóvoltából már mindannyian degeszre zabálták magukat körözöttes szendvicsből, Kerékgyártó félrevonta, pontosabban kivitte a teraszra Balogot levegőzni, ami persze csak ürügy volt arra, hogy közölhesse vele az aggályait.

– Van egy kis gond a barátunkkal, mármint Szappanossal – súgta, ügyelve, hogy Balogon kívül ezt senki ne hallja meg. – 2025-ben már egészen más ember lesz.

– Hogy érted ezt? – vonta fel a szemöldökét az ifjú archeológus. – Elfelejti ezt a történetet?

– Attól tartok igen – vakarózott Kerékgyártó. – Szappanos akkor már nem egy kispályás szerkesztő, hanem díjak özönével kitüntetett prózaíró, aki a világtól visszavonulva él a macskáival. Nem barátkozik senkivel.

– Hm… – tűnődött Balog. – Azt hiszem, sejtem, mi okozza ezt a változást: Gábor egyre jobban beássa magát a nyelvekbe, és az irodalomba. Úgy pörög, mint a búgócsiga.

– 2025-ben már annyi nyelvet tud, mint égen a csillag, sőt, összehasonlító elemzésekre is képes lesz. Ugye, ismered a Bibliában azt a részt, amikor Jézus kijelenti, hogy könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába?

– Hát persze.

– A barátunk rájött, hogy ez egy hibás fordítás eredménye. Mert ki a csudának jutna eszébe egy tevét átszuszakolni egy tű pirinyó lyukán? Írt erről egy forrásokkal teletűzdelt szakcikket, amelyben leleplezi a fordítási hibát, de ehhez előbb meg kellett tanulnia görögül. Csak így jöhetett rá, hogy a teve szó görög alakja csak egyetlen betűben tér el a kamilosz szótól, amely hajókötelet jelent. A két szó könnyen összecserélhető, és értelmüket illetően nyilvánvaló, hogy a hajókötél értelmileg, logikailag és vizuálisan könnyen összefüggésbe hozható a cérnával és a tű fokával, ellentétben a tevével. A hajókötél olyan, mint mondjuk az óriások országában a cérna…

– Elképesztő! – ámuldozott Balog.

– Bizony az – bólintott a zsurnaliszta. – Szappanos szerint az evangélium írójának bizonytalan volt a hébertudása, és véletlenül összecserélte a két héber kölcsönszót. Mondanom sem kell, hogy ez a fölfedezés mekkora vihart kavart.

– Ez az ember egy zseni – vonta le a következtetést az ifjú archeológus.

– A nyelvtudományok Nikola Teslája, és legalább akkora különc – toldotta meg az elemzést Kerékgyártó. – Ezért használja a tudását a rendőrség. Ha egy bűnügyben nyelvészeti kérdések merülnek föl, szólnak neki, és ő köpi a választ. Szinte már riasztó ez a tudás, és a hozzá csapódó flúgosság. Azt ugye, már mondtam, hogy amikor megtudta, hogy eltűntek a macskái, átváltott brétange-i franciára. A szomszédja azt állítja, ez mindig előjön nála, ha megrázkódtatás éri. Ilyenkor egy időre elfelejt magyarul és csak bukdácsolva, nyelvről nyelvre lépkedve tér vissza. Hatalmas szerencse, hogy ez az állapot csak a jövőben következik be, amikor már túl leszünk mindenen.

– Azt nem mondanám, hogy ez egy jövőbeli téma – aggályoskodott Balog.

– Már ne haragudj, de miért nem? – csodálkozott Kerékgyártó. – A most még egyáltalán nem flúgos Szappanos megfejti nekünk apád jeleit, amit elküldünk Király Farkasnak a rólunk készített fotóval, és megvárjuk, hogy beállítsa vele a dimenziókaput. Ha ez megtörténik, Majoros meg én fölmegyünk a reklámhoz és hopp, már otthon is leszünk. Persze te majd módosítod egy kicsit a kódot, hogy pár órával korábban érkezzünk vissza, mert úgy ártalmatlanná tehetjük a gyilkost. Vissza a jövőbe effektus, mint a filmben.

– Az elméleted kiváló, de van vele egy kis gond: ez a mostani Szappanos nem tudja megfejteni apám jeleit. Ahogy láttad, egyelőre még csak szerkeszt, és abban a hitben ringatja magát, hogy egyszer ő lesz a kiadó vezetője. Lövése sincs a hieroglifákhoz, és a latint is csak törögeti. Évekig kínlódna a megfejtéssel.

Kerékgyártó erre nem tudott mit mondani.

– A megoldás az, hogy Gábornak 2025-ben kell elvégeznie a kódfejtést – folytatta az elmélkedést Balog. – Elküldjük neki a nyersanyagot, amit majd értelmez, feldolgoz, és valahogy eljuttat Király Farkasnak.

– Farkas soha nem látta Szappanost, és szinte eltemetik a Lap körüli gondok. Már az is felér egy holdutazással, ha rávesszük, hogy lopja el Ritától a macskákat – mondta Kerékgyártó keserűen.

– Gondolom ő az a nő, aki vigyázott az állatokra, amíg Gáborunk az ügyeit intézte.

– Jól sejted. Rita Gábor szomszédja, és úgy érzem, nála jobb embert nem találhatnánk ennek a vállalkozásnak a levezénylésére, de sajnos aznap, amikor találkoztunk a rendőrségen, semmi jelét nem mutatta annak, hogy üzenetet kapott volna a múltból. Tehát nem írtunk neki levelet. A történet innentől úgy folytatódott, hogy Szappanos, Rita, Paládi hadnagy és a mellérendelt gyakornoknő, Zombori Szilvia velem együtt megnézte az Alkotás út 7/A tetején lévő portált, ahová én könnyelműen fölmentem, és 1962-ben találtam magam. A többit tudod.

– De azzal, hogy itt vagy, azt a régi jövőt el lehet felejteni!

– Remélem, hogy nem, mert az én logikám szerint, ha Majoros meg én visszamegyünk a saját korunkba, minden a helyére zökken.

– Igazad lehet, mert az idő képlékeny, mint a tészta. Ha te ott, 2025-ben úgy láttad, hogy Rita semmit sem tud a tervezett macskalopásról, meg a kódok továbbadásáról, az még nem jelenti azt, hogy nem vett észre valami mást. Például egy apró jelet, miután te átléptél a portálon. Márpedig, ha ez megtörtént, amit ugye, te itt most nem tudhatsz, akkor nagyon is érdemes próbálkoznunk.

– De hogyan?

– Ahogy megbeszéltük: mindent le kell írnunk Király Farkasnak.

– Akkor Majoros gépének életre keltése létkérdés.

– Ahogy mondod – bólintott Balog. – Más módon nem tudjuk bebizonyítani egy 2025-ben élő lapszerkesztőnek, hogy létezik időutazás.

És mert már nagyon fázott, visszament a szobába, hogy megnézze, maradt-e még abból a finom körözöttes szendvicsből.

(Talán folytatjuk, talán nem)

A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.

Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:

• Cipurka
• Benjamin Babbler
• easy
• teringette
• oregano

Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!