– Kérdezd meg a barátaidat Gabi, hogy volna-e kedvük körözöttes szendvicset enni! – kiáltott be a konyhából Szappanos mamája, amikor már a nyelvzseni szobájában lazultak. Előttük, a régi könyvekkel és megviselt kéziratkötegekkel terhelt íróasztalon ott pompázott Majoros 2025-ben vásárolt digitális fényképezőgépe, amely egy 1965-be tett kiruccanást követően csaknem negyedszázadig porosodott az ifjú Balog Jenő Krisztina körúti gyerekszobájában. A még mindig felajzott társaság most arra próbált megoldást találni, miként vegye rá 2025-ben Király Farkast, a Lap című sajtóorgánum főszerkesztőjét, hogy egy 1989-ben írt levél hatására hajlandónak mutatkozzon ellopni Szappanos Gábor most még nem létező három ölmacskáját, majd a levélhez mellékelt sematikus ábra alapján végrehajtani velük egy tudományos kísérletet.
– Halovány sejtelmem sincsen – sóhajtott Majoros, és megadóan hátradőlt abban a fotelben, amit rögtön a megérkezésükkor birtokba vett. Természetesen ezt a megjegyzést nem a körözöttes szendvics elfogadására vagy elutasítására értette, hanem arra, hogy nincs ötlete Király Farkas meggyőzésére.
– Lehet, hogy egy sima levél is elég lesz, ha én írom neki – okoskodott Kerékgyártó. – Meglátja a borítékon a pecsétet, és tudni fogja, hogy a cucc a múltból érkezett.
– Ugyan már! – legyintett Majoros. – Ha most belépne ide egy tunikás alak és átadna neked egy kétezer éves viasztáblát, hogy azt Julius Cézár egyenesen neked írta, hinnél neki? A pecsét nem jelent semmit. Részint, mert hamisítható, másrészt mert az emberek többsége meg sem nézi a borítékot. Gyanítom, hogy ez alól a szabály alól Király Farkas sem kivétel.
– Be kéne tenni a borítékba valamilyen bizonyítékot, ami csak most szerezhető be – mélázgatott Balog.
– Létezik ilyen tárgy 1989-ben? – kérdezte Majoros.
– Attól tartok, nem – mondta a zsurnaliszta. – Ha beleteszünk egy képeslapot, Farkas azt fogja hinni, 2025-ben egy antikváriumban vettük. Ugyanez a helyzet az újságokkal meg a dán pornókazettákkal is. A múlt ebből a szempontból rázós hely. Minden eleme hamisítható.
– Akkor ez egy zsákutca – vonta le a következtetést Majoros, de a pillantása az asztalon heverő fényképezőgépre tévedt, és megdermedt, mint az egérre leső macska.
– Hát persze! Hogy ez eddig nem jutott eszembe: le kell fényképezni magunkat! – mondta fölvillanyozódva. – Ha a fene fenét eszik is, életet kell lehelni ebbe a gépbe, és kimenni vele valahová, amiről egyértelmű, hogy csak 1989-ben létező helyszín!
– Tavaly, vagyis 2024 nyarán nekem még azt bizonygattad, hogy egy képet ma már olyan könnyű manipulálni, mint a sicc – legyintett Kerékgyártó. – Farkas is amatőr fényképész, ha kiveszi a borítékból a képet, rögtön arra fog gondolni, hogy meg akarjuk tréfálni.
– Ki beszél itt papírképről?! – vigyorgott Majoros. – Én a memóriakártyára gondoltam. Ami azon rögzül, azt nem lehet manipulálni! Ha mégis belepiszkálsz, a metaadatok rögtön elárulnak. Ezt Király Farkas is pontosan tudja.
– Elképesztő ez a technikai fejlettség… – vette a kezébe a gépet Szappanos. – De hogy képzeled feléleszteni a masinát? Mintha azt mondtad volna, az időutazás tönkretette.
– Nem tette tönkre, csak kisütötte az akkut, ami persze huszonnégy év alatt menthetetlenül elpusztult – magyarázott Majoros. – De 1989-ben gondolom, már nem megoldhatatlan feladat egy 7,2 voltos, három ampert leadni képes külső táp bevezetése az elem tárolóhelyére. Kivesszük a régi akut, odaadjuk egy műszerésznek, és megkérjük, hogy csináljon belőle dummy battery-t.
– Micsodát? – hunyorgott Balog.
– Olyan csatlakozót, ami az akku pólusait használva kapcsolódik a géphez, miközben külső áramforrást használ – magyarázta Majoros. – Csak egy ügyes műszerészre lesz szükségünk, aki legyártja ezt az eszközt.
– Ó, igen! – vidámkodott Balog. – A gép feltámasztása megoldaná azt a kérdést is, amit eredetileg sematikus ábrával kívántunk volna áthidalni: lefényképezhetnénk az ábrákat, amit az emberetek megnézne, és a macskák köré reprodukálna.
– Zseniális! – tapsolt Lovas. – Egy árva szót sem értek, de akkor is zseniális. És ha elektroműszerész kell, abban apám biztosan tud segíteni.
– Akkor ezt lerendeztük – dörzsölte a kezét Majoros. – Jöhet a finom körözött!
– Lassan a testtel Sanyi bácsi! – mondta ekkor Balog. – A neheze csak most következik.
– A szendvicsevésre gondolsz? Csak akkor lesz nehéz, ha múlt heti a mamád kenyere – tréfálkozott a levitézlett író azzal a nagyképűséggel, ami az olyan embereket keríti hatalmába, akik fölfedezik a spanyolviaszt.
– Egyértelműen a latin-hieroglif jelrendszer megfejtésére gondolok – nézett vele farkaszemet az ifjú archeológus. – Ha nem találjuk meg a kulcsot, megmaradunk elcseszett amatőr fotósoknak ameddig csak élünk.
(Talán folytatjuk, talán nem)
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- teringette
- Benjamin Babbler
- easy
- mokusfacan
Korábbi részek
