Lovasék szolgálati lakása egy csinos kis házikó volt saját kerttel, és pompás rálátással a medve barlangjára. Egy kisgyereknek ez maga lehet a Kánaán, nem csoda, hogy a felnövekvő Lovas írásra adta a fejét, bár hogy miért a sci-fi mellett kötelezte el magát, arra nem tudott választ adni.
– A jelek azt mutatják, hogy a macskát az utolsó 1989-es kirándulásod idején mozdították meg. Följöttél 1965-ből kólát inni, és 1962-be mentél vissza. Mi a fenének kellett ezt csinálnod, Sanyi bácsi? Egyáltalán hol találtál kólát? – bosszankodott Kerékgyártó Majoroshoz fordulva.
A három időutazó ekkor már alaposan bevacsorázott párizsiból és kovászos uborkából, majd kényelmesen elhelyezkedett a sci-fi író szobájában, ami tele volt könyvekkel, poszterekkel, és képregényekkel. Mindez alátámasztotta azt a hipotézist, hogy az új életszál az új időben zökkenőmentesen működik.
– Volt valami rendezvény az írószövetség klubjában. Ott osztogatták a kólát. Mit csináljak, annyira hiányzott… – mentegetőzött a levitézlett író.
– Jól, van, nem számít ez már – legyintett Kerékgyártó. ؘ– Maradjunk a macskánál.
– Megpiszkálták, de nem vitték el – okoskodott Majoros. – Ez a magyarázat arra, miért működött a kapu, és miért tévedett három évet.
– Amikor 89-ből visszaugrottál 62-be, valahogy nyitva maradt – kapcsolódott be Lovas.
– Talán valaki más is használta. Becsukta, Sanyi bácsi meg kinyitotta, miközben azt hitte, hogy becsukta – tűnődött Kerékgyártó.
– Ez több, mint valószínű! – emelte föl a mutatóujját Majoros. – A kapu így nyitva maradt, és Balog szerint úgy is átléphettünk rajta, hogy nem volt meg hozzá a macska, mert az olyan, mint a motor a kapun: nyit és csuk, de az időugrást a kozmikus energia hozza létre.
– De hogy a fenébe csukódott be?
– Mit tudom én? Talán úgy, mint a nyitva hagyott ajtó, amit becsap a huzat.
– Időhuzat?
– Hát, simán lehet.
– Jó-jó, de teljesen mindegy, hogy ki vitte el a macskát, vagy mikor zárult be a portál. Ha Balog nem tudja elolvasni azokat a hieroglifákat, akkor úgyse jutunk haza – mondta Kerékgyártó, majd egyszer csak ledermedt, mint aki szellemet látott.
– Király Farkas! – rebegte szinte áhítattal.
– Ki a búbánat az a Király Farkas? – vonta fel a szemöldökét Lovas.
– A főnököm. Ő megmenthet bennünket! – lelkendezett Kerékgyártó. – Írunk neki egy levelet, amit a postán letétbe helyezünk, meghagyva, hogy csak 2024-ben kézbesítsék a Lap főszerkesztőjének. Ha jól emlékszem, Sanyi bácsi 2024. októberében tűnt el, tehát Farkasnak legkésőbb szeptember 30-án meg kell kapnia az üzenetünket, hogy tartsa szemmel Majorost és akadályozza meg, amikor föl akar mászni a dimenzióskapuhoz. Ha Sanyi bácsi nem mászik föl, én nem látom meg a csillanást a szemüvegén, és nem megyek utána. Minden a helyére zökken.
– Ezzel csak az a gond, hogy Király Farkast december 23-án fejbelövik Aradon – mondta Majoros.
– Igen, fejen találták, de a sisakja fölfogta a golyót – bólintott a zsurnaliszta. – Később ezt az élményét meg is írta az egyik regényében.
– Nem barátom, Király Farkast agyonlőtték december 23-án. Keresztülszáguldott a fején egy Kalasnyikov lövedéke.
– Honnét veszed ezt a marhaságot, Sanyi bácsi?! – hökkent meg Kerékgyártó a lehető legőszintébben. – Te is tudod, hogy…
– Igen, én is tudom azt a verziót, ami 2025-ben széles körűen ismert volt, de lehet, hogy azóta átírtuk a történelmet. Most, 1989-ben az a valóság, amit az írószövetség közlönye írt az esetről.
És előhúzta a zsebéből az írószövetség gépelt hírlevelét, amely fekete keretben adta tudtul, hogy Király Farkas, a tehetséges ifjú költő, 1989. december 23-án fejlövés következtében elhunyt a romániai forradalomban.
– Ez nonszensz! – rázta meg a papírt Kerékgyártó. – Farkas a főnököm, és 2025-ben príma egészségi állapotnak örvend!
– Attól tartok, hogy azt a valóságot, amelyben ő a főnököd, tőből elmetszettünk – mondta Majoros.
Kerékgyártó elnémult, csak bámulta a lapot, majd lassan leült a priccs szélére. A tenyerébe temette az arcát.
– Ez… ez iszonyú… – rebegte elhaló hangon.
– Jó srác volt, sajnálom – mondta halkan Majoros.
– Várjatok csak! – pattant föl hirtelen Lovas. – Talán van egy esélyünk!
– Mire gondolsz? Az időkapu használhatatlan, és itt van ez a káosz a romániai forradalommal…
– Pont ez az! A zűrzavar segíthet. Láttam a tévében, hogy emberek segélyt visznek Romániába. Mi lenne, ha mi is odamennénk?
– Aradra?
– Igen. Még van pár napunk december 23-ig. Szépen megterveznénk, és mi lőnénk fejbe Király Farkast, nem a románok. Higgyétek el, mint volt belügyes, meg tudom manipulálni úgy a golyót, hogy az a sisak csak behorpadjon tőle.
– Elég beteg ötlet – legyintett Kerékgyártó.
– De ötlet! – vágta rá Lovas. – És azt is tudom, hogy hajthatjuk végre.
(Talán folytatjuk, talán nem)
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- easy
- oregano
- lellei
- Benjamin Babbler
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
Korábbi részek
