A hadnagy már negyedszer nézte meg a házszámot. Valami nem stimmelt. A Rózsadomb ezen részén minden villa fagyott merevséggel állt a hegyoldalon, mint csöndes díszletek egy elfeledett filmforgatáshoz, és bár a cím szerint jó helyen járt, az előtte álló épület inkább tűnt elhagyott kúriának, mint emberi lakóhelynek.
A vaskapun rozsdás tábla függött, rajta egyetlen szó: Szappanos.
Nem volt csengő. A dróton lógó, minden bizonnyal jelzésre szolgáló fogantyú egy föld alól kiásott, ősi kulcscsomóra emlékeztetett, és amikor Paládi Zsolt megrántotta, olyan hangot adott, mint a lehúzott vécé. De a portán valami megmozdult: az egyik ablakot egy párkányon sétáló macska kicsit beljebb csukta.
A hadnagy már a türelme végső határán billegett, amikor a vaskapu nyikorgó hanggal feltárult. Az előtte álló alak öltözködésében és megjelenésében is a huszadik század levitézlett filológusait idézte.
– Paládi Zsolt hadnagy – mutatkozott be a nyomozó, majd a mellette álló Rideg zászlósra bökött. – Gondolom, őt ismeri.
– Természetesen. Már vártam önöket – mondta Szappanos Gábor mosolyogva, és szélesre tárta a nyikorgó vaskaput. – Olvastam a hírt a rendőrségi Twitteren. Balog úr halála, a rejtélyes palack, a latin idézet. Igazán szép kezdés lehetne egy új regényhez. Tessék bejönni!
A villa belseje pontosan olyan volt, amilyennek egy krimiíró nyelvzseni lakhelyét az ember elképzeli, pláne, ha kissé lapos a fantáziája: plafonig érő könyvespolcok, az asztalon egy régi írógép, az ablaknál egy ócska fonott szék, és a szobában szerteszét három kövérre hízott macska. Egy az ablakpárkányon napozott, a másik a Nyelvészeti Közlöny 1964-es évkönyvén feküdt, a harmadik egy csészét szagolgatott, amiben talán kávé volt, talán valami más.
– Üljenek le, ahová akarnak – mondta Szappanos, és odébb tessékelte a közlönyön heverő macskát. – Ő Porhó, a másik Hangya, aki pedig nyalakodik, az Szókratész. Mindhárman élénken vonzódnak a halálesetekhez. Mondja, Károly, hozott valamit?
Rideg zászlós vállat vont, majd Paládira mutatott, aki elővette a fóliába helyezett kupakot.
Szappanos szinte áhítattal vette a kezébe.
– Et in sterquilinio, veritas late – silabizálta a parányi betűs írást. – Gyönyörű. Kifinomult. És nem túl ismert.
– Mit jelent?
– „Még a szemétdombon is ott lapul az igazság.” Vagy szó szerint: „És a trágyadombban is rejtőzik az igazság.” Az „Et in…” formula a klasszikus „Et in Arcadia ego” parafrázisa. Általában a halál jelenlétére utal egy eszményi világban. De itt a szemét a kontraszt: az alantas világban keresendő az igazság.
– Elég sötét üzenet – jegyezte meg Paládi Zsolt.
– Sötét és sejtelmes. Nem egy hajléktalan firkálta az már biztos. Ez olyan valaki műve, aki olvasott, tájékozott, és – engedjen meg egy szubjektív megjegyzést – szépérzéke is van.
– Azt akarja mondani, hogy ez nem sima rablógyilkosság?
– Ezt maga mondja, hadnagy – felelte Szappanos Gábor, miközben fölvette az évkönyvet az íróasztaláról és szórakozottan belelapozott. – Én csak azt állítom, hogy aki ezt a kupak belsejébe írta, az nem egy reszkető kezű alkoholista. Nekem ez egy játéknak tűnik. Egy intellektuális játéknak. Olyasfélének, amilyet a Zodiákus játszott. Ugye, ismerik azt a történetet?
Paládi Zsolt kissé csalódottan bólintott. Nem ilyen megfejtésre számított, és kedve sem volt intellektuális feladványokkal bajlódni.
A macskák közben helyet változtattak. Porhó lehuppant a padlóra, Szókratész otthagyta a csészét, Hangya pedig egy vastag, régi kötetet kezdett tépkedni, amelynek címlapján aranyozott betűk hirdették: Inscriptiones Latini Mundi.
– Ha gondolja, utánanézhetek, hol bukkant fel ez az idézet először – tette le a kupakot Szappanos Gábor. – De azt a gyanúm, hogy ez csak a kezdet. A nyomozás során biztosan találni fognak egyéb idézeteket is.
– Ez esetben az lenne a legjobb, ha velünk tartana – mondta a hadnagy.
A nyelvzseni elmosolyodott.
– Csak ha a macskáim is jöhetnek.
(Talán folytatjuk, talán nem…)
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- easy
- Vitrányi Szabina
- Tóth Ágoston
- raczkornelia
Korábbi részek
