A DeLorean és a szerelem (46)

– Hogy érted azt, hogy eltűnt? – förmedt rá a jövevényre Zsiga bácsi.

– Ahogy mondom: nyoma veszett, köddé vált, ismeretlen helyre távozott – mondta Frici és lerogyott egy székre. Fiatal kora ellenére teljesen kimerült, mert valószínűleg futva tette meg az utat idáig.

– De azt mondtad, nálad tökéletes biztonságban van! – pattant föl Zsiga bácsi olyan energikusan, mintha tüske nyomódott volna a fenekébe.

– Így is gondoltam – sóhajtott Frici. – Úgy véltem, a sok varrógépalkatrész között senkinek sem tűnik föl ez a furcsaság. Ott lógott a fogason a hátsó ajtó mögött, két másik esernyő mellett, amit tőled kaptam mintának. Azok persze rozogák, de a miénkre pár napja ráraktam a vízhatlan, fekete vásznat.

– Ki járt nálad mostanában?

– Csak az a társaság a fényképezőgéppel, de ők a pult előtt maradtak, az ernyő meg mögötte volt.

– Ez kétségbeejtő… – ráncolta a homlokát Zsiga bácsi. – Ha nem lesz meg az ernyő, kárba vész minden fáradozásunk.

– De az csak egy esernyő! – tárta szét a kezét Paládi. – Egy ügyes mester órák alatt gyárthat egy újat.

– Még hogy esernyő? – vonta föl a szemöldökét Frici mester. – Ezt kérem eredeti DeLorean alkatrészekből raktam össze! Féltengelyből esztergáltattam a vázát, kuplungtárcsából marattam ki a fogóját, és a hidraulika dugattyúiból a vászon mechanizmusát. Tudja, milyen nehéz volt DeLorean-részeket szerezni?

– El tudom képzelni – bólogatott Paládi. – De ha már kocsialkatrészek, miért nem felelt meg mondjuk, a Skoda, vagy a Lada?

– Az időutazás szempontjából a DeLorean az egyetlen használható eszköz. Nem úgy, mint a filmben: a 88 mérföldes sebesség és a fluxuskondenzátor csak mese. De a rozsdamentes acél valóban különleges. És tudja, miért? Mert ezekben a járművekben még 1945 előtti acélt használtak. Az teljesen mentes attól a háttérsugárzástól, amit a nukleáris fegyverkísérletek szórtak szét világszerte a levegőben, majd a légköri poron keresztül a modern acélgyártásba is bekerült. Az ultraprecíz műszerekhez, például orvosi detektorokhoz vagy űreszközök szenzoraihoz ezért van szükség úgynevezett „low-background steel”-re, vagyis ilyen régi acélra. A mobil időutazó készülék is ebbe a kategóriába tartozik. Ezért nem volt más választásunk: DeLorean-alkatrészekből kellett megépíteni – érvelt Zsiga bácsi.

– Ha jól értelmezem, akkor az 1456-os küldetésemnek ezzel befellegzett, tehát a csapattal én is hazamehetek – vonta le a tanulságot Paládi.

– Az teljességgel kizárt – tiltakozott az öreg tudós. – Maga innen addig ki nem teheti a lábát, amíg az országos botrány el nem csitul. Jó esetben ez néhány hét.

– És ha álruhát vennék? Például beöltözhetnék öreg néninek.

– Működhet, de a kockázat így is jelentős. Maga rendőr, tudhatja, hogy a kollégái a Mátyás Pincében szagmintát is vehettek, és ha ez megtörtént, a nyomozókutyákkal elkaphatják az utcán. Nem, fiam, nem kockáztathatjuk meg azt, hogy maga miatt beviszik az egész társaságot, mert akkor mi is lebukunk és az időutazásnak lőttek. Maradjunk az eredeti tervnél, hátha közben az ernyő is megkerül.

– Egyszerűen nem tudom fölfogni, hogyan történhetett meg ez a katasztrófa – ingatta a fejét Frici, aztán kért egy teát Szilviától.

– A baj hatalmas, de ez nem minden – mondta ekkor Zsiga bácsi Szilviához fordulva. – Azt ugye, megírtuk a levélben, hogy ha az időkapu helyreáll, küldjenek ide egy sztalkert, aki megkeresi Majorost, Kerékgyártót, és szól neked is. Nos, tegnap elvégeztem a számításokat és az jött ki, hogy ez a sztalker minden egyes itt töltött perccel növeli annak az esélyét, hogy 2025-re Magyarország beolvad a Román Köztársaságba!

– Azt hittem, a legnagyobb veszély, ami leselkedik ránk, az a mák lesz – mondta Paládi meglepetten.

– Csak akkor, ha Majorosék rombolásához nem társul valami új – magyarázott az öreg. – A rendszerváltás már kútba esett, úgyhogy aki 2025-ből idejön, pénztárca helyett mákkal teli erszényt tart majd magánál, meg persze a sarló-kalapácsos igazolványát, mert tombolni fog a kommunizmus. Már ez is hatalmas tragédia, ne fokozzuk még azzal is, hogy magunkra zúdítjuk a román áfiumot.

– Akkor mit tegyünk? – kérdezte Szilvia mély szomorúsággal. – Gondolom, nem szándékozunk némán tűrni ezt a sorscsapást.

Az öreg tűnődött egy darabig, majd azt mondta:

– Ide kell hozni azt a két jómadarat, hogy vesztegzár alatt tarthassuk őket. Alkotás úttól idáig fél óra az út, ami szorozva kettővel egy óra. Ennyi kell majd a sztalkernek, ami talán még belefér.

– Továbbra sem értem, miért nem ülhetünk be Szilvia kocsijába mindannyian, és megyünk el kényelmesen az időkapuig – akadékoskodott Paládi. – Nem kéne ez a sok hercehurca, és én is hazatérhetnék.

Zsiga bácsi úgy nézett rá, mint az értelmi fogyatékosra.

– Maga rendőr – mondta. – Mit tenne egy olyan helyszínnel, amelyről tudja, hogy különös és megmagyarázhatatlan események fészke?

– Természetesen figyeltetném.

– Na látja! – bólintott az öreg. – A mi szocialista rendőrségünk ugyanezt teszi. Már biztosan rájöttek, hogy azok a szálak, amelyeket maga a Mátyás Pincében összekuszált, az Alkotás út 7/A-ba vezetnek, és lesben állnak.

Paládi erre nem tudott mint válaszolni. Bűnüldözési, nyomozási szempontból az öregnek tökéletesen igaza volt.

– Rendben van, idehozom a fiúkat – mondta Szilvia és a kabátjáért nyúlt.

– Azt is tudod, hol vannak? – kérdezte az öreg.

– Miután Lovas apja ma reggel kipaterolta őket az állatkertből, mert úgy látta, rossz hatással vannak a fiára, Balogéknál húzták meg magukat. Nap közben a November 7-ike téren láttam őket, de most este van. Tuti, hogy ott lesznek a Krisztina körúton.

– Indulj azonnal, én pedig megpróbálom legyűrni magamban azt a megvetést, amit ez iránt a két garázda alak iránt érzek – intett Zsiga bácsi.

Szilvia távozott, és a piros Opel Kadettjével hamar meg is érkezett Baloghoz. Becsöngetett.

A házigazda nyitott ajtót. Nem ismerte föl Szilviát, de hamar kapcsolt.

– Ugye, te vagy Zsiga bácsi unokája, és a jövőből jöttél? – kérdezte úgy, hogy előre tudta a választ.

A háttérből Lovas harsány hangja hallatszott:

– Ki az? A rendőrség?

– Nem – felelte Balog halkan, de szinte ünnepélyesen. – Egy ismerősöm rokona, Zombori Szilvia.

A nappaliban Majoros és Kerékgyártó békésen sörözgettek, de erre a bejelentésre fölkapták a fejüket. Kerékgyártó még félre is nyelt, úgyhogy amikor Szilvia belépett, szinte levegőért kapkodott.

– Khö, khö!… Szilvi?! Te… meg hogy kerülsz ide? … khö… khö!

Egyszerre volt kétségbeesett és boldog. Szilvia végigvezette pillantását a társaságon.

– Tudom, mit gondoltok. Hogy kém vagyok, esetleg besúgó. Talán még azt is, hogy ellenetek dolgozom. De az igazság bonyolultabb ennél – kezdte, miközben leült a kanapé szélére. – Meg kellett figyelnem titeket, mert amit tesztek, azzal akaratlanul is szétszaggatjátok a történelmünket. Ha nem lopok el tőletek ezt-azt, huszonhat év múlva román zászló lobog a Parlamenten, és a hivatalos fizetőeszközünk a mák lesz.

– Hát persze – mordult fel Lovas. – Láttuk a műsort a tévében.

– Az nem csak egy bohózat volt, hanem a valóság megjövendölése – rázta meg a fejét Szilvia. – Ti hárman olyan zavart okoztatok az időben, hogy eltűnt miatta a rendszerváltozás. Én csak próbáltam ezt megakadályozni, vagy legalább menteni, amit lehetett.

– És ezt miért nem mondtad el őszintén? – kérdezte Majoros ingerülten. – Miért kellett bújócskát játszani?

Szilvia mély levegőt vett.

– Mert nem hittetek volna nekem. Senki sem hisz annak, aki a jövőben várható katasztrófákról beszél. Ez a híres Cassandra-effektus. Ti ketten 2025-ből érkeztetek, ahogy én is. Tudjátok, hogy a világ semmibe veszi a klímaváltozást, az energiakrízist és az ellátási lánc telítődését. Közömbösek vagyunk a háborúkkal is, mert úgy gondoljunk, azok nem a mi ügyünk. Nálunk béke van, a polcok tele vannak áruval és mindig megjön a neten rendelt csomag. Elhittétek volna, ha azt mondom: Majoros időugrálásai miatt, hogy le-föl járkált 1966 és 1989 között, a forintot fölváltja majd a mák? Kiröhögtetek volna.

Csend lett. Kerékgyártó fölállt, odalépett hozzá, és hosszan a szemébe nézett.

– Te voltál mindig az árnyékban… Te voltál az, aki figyelt, aki elvitte a levelemet meg a pléhdarabot az Angelikából… – elakadt a szava, csak a fejét rázta. – Istenem, nem gondoltam volna, hogy itt, 1989-ben találkozunk újra.

Szilvia tekintete most puhábban ragyogott.

– Tudom, Gyuri. De ez nem kettőnkről szól, hanem Magyarországról. Ha itt maradtok 1989-ben, még nagyobb galibát okoztok. A nagyapám tudós ember, a jövőkutatás a területe, ő már levezette, hogy a rendszerváltás már elbukott. A románokat pedig csak akkor állíthatjuk meg, ha most velem jöttök.

– És velünk mi lesz? – kérdezte Balog. – Nekem itt van az otthonom, Lovasnak meg ott az állatkert, ahol kedvére írhat.

– Ti ketten maradtok – mondta Szilvia szelíden Balognak és Lovasnak. – Tudom, hogy majd találkozunk még, máskor, más időben. Csak Gyurit és Majorost kell visszajuttatnom 2025-be. Ezen áll vagy bukik minden.

Lovas szemében valami komor derű villant.

– Nekem ez a kor nagyon is tetszik – mondta. – És ez az időutazásos történet is foglalkoztat. Ne ijedjetek meg, nem fogom megírni, mert a szereplők magukra ismernének, de ha úgy rendezném a sztorit, hogy egy modern tank utazzon vissza a mohácsi vész idejébe, az nagyot szólna az irodalmi életben.

Balog bólintott, mintha belenyugodott volna abba, amit régóta tudott.

Szilvia ekkor fölállt, és intett Kerékgyártónak meg Majorosnak.

– Indulnunk kell, a kocsim kint áll a ház előtt.

Kerékgyártó ránézett a fiatal Balogra, aztán a szintén fiatal Lovasra, végül kezet fogott velük.

– Viszlát barátaim – mondta. – Megkereslek majd benneteket a jövőben.

– És megiszunk valahol egy kapucsínót, amiért remélem, nem mákkal kell majd fizetni – tette hozzá Majoros, aztán ő is búcsút intett.

A kapu előtt a piros Opel Kadett úgy ragyogott az éjszakában, mint egy hatalmas rubinkő. Szilvia kinyitotta az ajtaját.

– Szálljatok be! Mostantól minden azon múlik, hogy 2025-ben Király Farkas megérzi-e a vállán a felelősség súlyát.

Az autó ajtaja becsapódott, a motor fölbőgött, és a kocsi lassan beleolvadt a didergetően hideg Budapesti éjszakába.

(Még egy részletet biztosan közzéteszünk, a többit, vagyis a regény befejezését majd csak a könyvben olvashatják el, amelyre ezen a linken adhatnak le előjegyzést.