A zseni elszólja magát (18)

Az ifjú, alig valamivel több, mint huszonhét éves nyelvzseni lakóhelyét Balog Jenő jól ismerte, mégsem oda kalauzolta a kis csapatot hanem az Európa Könyvkiadóba, ahol ez a tehetség mint angolszász-skandináv felelős szerkesztő dolgozott.

És ez nem csak fogalmilag volt értendő, hanem valóságosan is: Szappanos ki sem látszott a munkából. Az asztalán svéd, finn és lappföldi kiadványok, meg súlyos kéziratkötegek halmozódtak, azzal a fenyegetve, hogy leomlanak és maguk alá temetik a mögöttük szorgoskodó fiatalembert.

De Szappanos erre a veszélyre fittyet hányt. Azon a kis tisztáson, ami az asztalán egyfajta Central Parkként fennmaradt, buzgón jegyzetelt, korrektúrázott és stilizált. Alig vette észre az elébe toppanókat.

– Sajnálom Jenci, de most nem érek rá – vetette oda flegmán Balognak. – Kettőig le kell adnom ezt a norvég kriminovellát, és itt van még a Kalevala héber fordítása is.

– Gabikám, a héber Kalevala most várhat – próbálkozott Balog. – Ezek az urak a jövőből jöttek.

– Pardon, én a múltból… – szólt közbe Lovas, de Szappanost ez sem hatotta meg.

– Mi nem foglalkozunk Science-Fictionnal – mondta két norvég bekezdés között. – Próbálkozzatok a Móránál.

– Na és ehhez mit szólsz? – kérdezte ekkor Balog Jenő, és az öblös váltáskájából elővett egy kissé megkopott, de kétségtelenül 2025-ös csúcsmodel Sony MILC fényképezőgépet.

Szappanos Gábor odapillantott, és rögtön megfeledkezett a héber Kalevaláról meg a norvég novelláról.

– Hűha! Ezt meg hol szerezted?! – csillant föl a szemüveggel árnyékolt tekintete. Lelkes fotóamatőr volt, évek óta egy Zenit géppel dolgozott, többnyire ORWO filmre, és a barátai szerint nem is volt rossz fotós.

– Mi a manó! Ezzel a géppel mentem föl 2025-ben a dimenziókapuhoz! – mondta Majoros meglepetten.

– Bizony ám! 1965-ben átadtad nekem megőrzésre, én pedig ebből tudtam meg, hogy az apám találmánya működik. Kell ennél jobb bizonyíték arra, hogy ez az öreg muksó a jövőből toppant ide? – mutatott a bárgyún vigyorgó Majorosra Balog.

– Fantasztikus! – ámuldozott a nyelvzseni elengedve a kérdést a füle mellett. – Hogy kell működésbe hozni?

– Sajnos az aksiját az időugrás kisütötte, és mert azóta eltelt huszonnégy év, elég kevés az esély a felélesztésére. De ha tudsz szerezni egy 7,2 voltos töltőt, megpróbálhatjuk.

– Az itt nem fog menni – forgatta a gépet Szappanos. – De hol van ebben a film? Azt előhívathatnánk.

– 2025-ben már minden fotómasina digitális – mondta Majoros, és kipattintotta a kép memóriakártyáit rejtő ajtócskát. – Nézd csak, ezen a kártyán van minden, bár úgy emlékszem, hogy a tetőn csak egyet kattintottam. Biztosan látszik rajta a déli pályaudvar rozoga állapota, és a digitális óra a dátummal.

– Azt mondod, ebben az izében elfér egy fotó? – bámult Szappanos.

– Nem egy, több ezer! De sajnos egyesekre és nullákra bontva, amit csak speciális szoftverrel lehet képpé alakítani.

– Nem is tudom mit mondjak… – bizonytalanodott el a nyelvzseni. – Kértek egy kávét?

Kórusban vágták rá, hogy igen.

Később, a kiadó kellemesen meleg és enyhén dohányszagú büféjében már azon töprengtek, hogyan lehetne megfejteni az idős Balog naplóját, amit az ifjú Balog szintén beletett a válltáskájába.

Úgy tűnt, Szappanos ekkor már nem kételkedett a jövevények származását illetően, de a fényképezőgép annyira elkábította, hogy akár azt is állíthatták volna, a Marsról jöttek. Úgy babrálta, nézegette a masinát, mintha egy különös játékszer lett volna, és bizony így, használhatatlanul az is volt. Szappanos valóban zseni volt, de ez nem jelenti azt, hogy nem volt egy kissé álmodozó. Akár egy nap alatt is képes volt megtanulni egy olyan bizarr nyelvet, mint amilyen a maja vagy a kecsua, de novellát írni legalább ilyen jól tudott. Mégis fordítóként alkalmazták, ami jól tükrözi a rendszerváltás kori magyar kultúrpolitika siralmas realitásérzékét.

– Rendben van, elfogadom, hogy ugrottatok egy nagyot az időben – forgatta továbbra is a gépet –, de azt már nehezemre esik elhinni, amit Jenci állít.

– Pedig igazat mond: csak egy precízen egymás mellé írt hieroglifa sorral tudtunk visszamenni a saját időnkbe – bólogatott Kerékgyártó.

– Meg három macskával, akik közül az egyik cirmos, a másik fekete-fehér, a harmadik meg iromba – egészítette ki Majoros.

– Pfuj! Utálom a macskákat – vetette oda Szappanos őszinte borzongással.

Kerékgyártó majdnem magára borította a kávét.

– Ezt nem hiszem el Gábor! – kiáltotta. – A jövőben, vagyis 2025-ben valóságos macskabuzi leszel. Amikor elvesznek a cicáid kis híján beleháborodsz. Brétange-i francia tájszólással kezdesz beszélni.

– Honnan tudod te ezt?

– Tanúja voltam az esetnek. Egy gyilkossági ügyben a rendőrség a segítségedet kérte, hogy fejts meg egy latin idézetet, és amíg velem együtt az őrszobán tartózkodtál, az otthon hagyott macskáid eltűnnek. Hogy is hívták azokat a dögöket? Ugye, most, hogy kiderült, mennyire utálod őket, használhatom ezt a kifejezést? Szóval… hogy is hívtad őket?… Hólabda, Pogácsa és Krizantém?

– Kizárt dolog – tiltakozott Szappanos. – Ha nektek macskák kellenek, kapjatok el néhány utcai kandúrt!

– És a latin-hieroglif szótár? – hajolt oda Lovas. – Az menni fog?

– Talán – lapozgatta a noteszt a nyelvzseni. – Hagyjátok itt, és jöjjetek vissza a jövő héten. Addig a gép aksijának feltöltését is megoldom.

– Sajnos ez lehetetlen – ingatta a fejét Kerékgyártó. – Minden perc drága. Valaki szemmel tart bennünket, és az a gyanúm, hogy ugyanaz, aki téged 2025-ben… – fordult oda Baloghoz, de még idejében rájött, hogy arról a 2025-ös tragédiáról talán mégsem kéne beszélnie.

– Fejezd csak be nyugodtan, nem félek a kétes alakoktól – mondta Balog. – Apámat is folyton kerülgették a belügyesek. Gyalázatos férgek azok mind egy szálig.

Majoros lopva Lovasra sandított, aki hirtelen az abrosz mintázatát kezdte tanulmányozni. Kerékgyártó már látta, milyen vékony jégre tévedt, de hiába tett lakatot a szájára, a naiv és bűnügyekben abszolút járatlan Szappanos kiszabadította a démont:

– Csak nem azt akarod mondani, hogy Jenő meggyilkolásának ügyében nyomozunk majd 2025-ben?!

A zsurnaliszta nem válaszolt, és ez többet mondott bármilyen ékesszólásnál.

(Talán folytatjuk, talán nem)