Egy kék kupak és az időcsavar (42)

– Huh! Rám hoztad a szívbajt! – fújt egyet Majoros halálsápadtan, amikor 1989. december 30-án, a November 7-ike téri gyorsétteremben megtudta, hogy egy lány nemcsak a használhatatlanná vált Sony A7IV-et, hanem Balog válltáskáját is elcsaklizta, benne a fölbecsülhetetlen értékű notesszel, amiből az ifjú tudós addigra már szerencsére kibányászta a legfontosabb mondatot.

– Végtére is, minden jól alakult – nézegette Kerékgyártó a kék kupakot, amelynek belsejébe Balog pirinyó betűkkel fölírta a dimenziókapu működéséhez nélkülözhetetlen latin szöveget. – A kód megvan és a levelet is föladtuk.

– Ez már valami – bólogatott Lovas elismerően. – Már az is egy csoda, hogy a noteszből ki tudtad hámozni a lényeget, de arra nincs szavam, hogy egy ilyen hosszú szöveget képes voltál beírni egy ásványvizes kupakba.

– Sokat segített, hogy mindig van nálam tűvékony alkoholos filc, és hogy a kedvenc hobbim a miniatűr figurák kifestése.

– Briliáns! – mosolygott Lovas. – Most már csak azt kell kitalálnunk, hogy jut el ez a szöveg 2025-be.

– Ezen is gondolkodtam – komolyodott meg az ifjú tudós. – Ugye, azt mondtátok, hogy engem 2025. február 14-én meg fognak gyilkolni?

– Sajnos így lesz – biggyesztette le a száját Kerékgyártó. – Nem tehetünk semmit ellene. Éppen akkor futottam be a rendőrségre, amikor erről az esetről tárgyaltak.

– És ahhoz mit szólnátok, ha ezt a gyilkosságot mi követnénk el? – kérdezte Balog mosolyogva.

– Azt akarod mondani, hogy valaki, aki itt ül ennél az asztalnál, a jelzett napon menjen oda az Alkotás út 7/A-ba, és csapjon téged hókon egy husánggal? – vonta magasra a szemöldökét Majoros. – Mi hasznunk származna ebből azon kívül, hogy pontosan tudnánk, ki a gyilkos?

– Az égvilágon semmi – nevetett Balog. – Viszont megrendezhetnénk a halálomat, és ha ezt úgy intéznénk, hogy ott lenne a kezem ügyében ez a kupak, benne a rendőrség számára zavarba ejtő szöveggel, muszáj lenne szakértőt hívniuk.

– Ó, ez zseniális! – kiáltott a levitézlett író. – Szappanos így simán visszatérne az események sodorvonalába. Nem baj, hogy 2025-ben rég elfelejtett bennünket, ha kéri, ha nem, meg fogja kapni a szöveget!

– Ez rendben van – mondta Kerékgyártó. – De ki, és hogyan veszi majd rá arra, hogy alakítsa át óegyiptomi hieroglifákká?

– Természetesen mi – kapcsolódott be Lovas. – Harmincöt évvel idősebben, de én ott leszek 2025-ben, és ha te – fordult Baloghoz – valóban megoldod, hogy a halálod csak egy színjáték lesz, akkor te úgyszintén.

– Simán megoldom – bólintott Balog.

– Szabad tudnom, milyen módon? – kérdezte Majoros.

– Majd később elmagyarázom, de előbb tisztáznunk kell valamit.

– Halljuk! – dőlt előrébb Kerékgyártó. Szerette a rejtélyes megoldásokat.

– Ugye, jól sejtem, hogy most az motoszkál bennetek, miért nem veszem magamhoz a kupakot, és teszem be egyszerűen a fiókomba, hogy amikor kell, elővehessem? – titokzatoskodott Balog.

– Igen, ez volna a logikus – bólogatott Majoros. – Nagyon megkönnyítené a dolgunkat, ha te őriznéd, mert így nem volna sem gyilkosság, sem egyéb bonyodalom.

– Nálam nem maradhat – ingatta a fejét Balog.

– És miért nem? – meresztette ki a szemét Kerékgyártó. – Elteszed valahová, és beírod a naptáradba, hogy mikor kell előszedned. Sima ügy.

– A gond barátaim az, hogy nemsokára külföldre utazom, hogy az egyetemi tanulmányaimat folytassam. A lakásunkat ki kell adnom egy albérlőnek.

– Ez ne legyen akadály – mondta Majoros. – Jól elrejted a kupakot, és kész.

– Gondolkodj el Sanyi bácsi! – hajholt közelebb Balog. – Évekig külföldön fogok lakni, és közben fogalmam sem lesz, mi történik a lakásomban. Azok, akik már most is figyelnek bennünket, biztosan nem hagyják ki a remek alkalmat, és mindent megtesznek, hogy megszerezzék apám találmányának titkos részleteit.

– Értem, mire célzol: a kupak abban a lakásban nem lesz biztonságban, ha pedig leírod valahová a szöveget, az olyan, mintha fölkínálnád a kémeknek.

– Így van! Ha a kupak, vagy a szöveg nálam lenne, előbb vagy utóbb elkallódna, vagy az ügynökök kezébe kerülne. Harmincöt év rengeteg idő.

– Akkor mi a megoldás? – vakarta meg a tarkóját Kerékgyártó.

– Amit már korábban is javasoltam: elrejtem Szappanosnál. Ott senki sem fogja keresni, és mert ő egy filosz, a lomtalanítás fogalma számára ismeretlen. Abszolút biztos, hogy a kék kupak harmincöt év múlva is ugyanott lesz, ahová én helyezem.

– Garanciát is vállalsz rá? – aggályoskodott Majoros.

– Hát persze.

– De 2025. február 14-én ott lesz a holttested mellett a kupak!

– Ez csak azt bizonyítja, hogy megtaláltam.

– Jól van – bólintott Majoros. – Elrejted a kupakot Szappanos lakásában, és valahogy eljátszod az áldozat szerepét, hogy a megszerzett kupakot a rendőrség látókörébe juttasd. Ők bevetik a nyelvzsenit, aki lefordítja magyarra, aztán te és Lovas ráveszitek, hogy a kapott szöveget alakítsa át hieroglifákká. Amikor ez megvan, rohantok vele Király Farkashoz, aki a macskákkal ezt az adatot várja. Jól mondom?

– Kiválóan összefoglaltad a lényeget – mondta Balog mosolyogva.

Közben beesteledett. A vendégek jöttek és mentek, miközben a falra szerelt televízión folyamatosan változott a műsor. Hírek, zenés összeállítás, aztán megint hírek, ami persze senkit nem érdekelt, kivéve Lovast, mert neki ez még mindig fölért egy varázslattal. De amikor az adás átváltott a Mátyás Pincéből közvetített élő műsorra, Kerékgyártó is odanézett, és azonnal sóbálvánnyá is vált.

– Hé… ez most megy? Élőben? – kérdezte szinte csak önmagától.

– A rádióban azt mondták, ma este valami különkiadás lesz – vetette oda Balog. – Úgy tudom, ez a főpróbája a holnapi élő közvetítésnek a Szabadság térről.

A képernyőn egy mogorva férfi jelent meg. Látszólag színész volt, de inkább nézte volna bárki szabadnapos börtönőrnek.

– Te jó ég! – suttogta Kerékgyártó. – Vágjatok kupán, ha ez nem a Paládi! Vagy az ikertestvére.

Az asztalnál ülők közül senki sem tudta, ki ez a fellépő, de annak alapján, ahogy produkálta magát, úgy gondolták, egyike lehet Hofi Géza utánzóinak. Mindenesetre a monológja elején Paládi elég erőltetettnek tűnt, de hamar rátért azokra a zavarba ejtő kijelentésekre, amelyek a jövő alakulását firtatták. A közönség ekkor már egyre hangosabban nevetett, a négy férfi az asztalnál pedig egyre dermedtebben figyelte a jelenetet. Aztán elérkezett a végkifejlet: Paládi elővett egy alkoholos filcet a zakója belső zsebéből, ami a rendőri hivatásához éppen úgy hozzátartozott, ahogy a stukker, majd a kamerához lépve valamit ráírt az objektívre. A kép megremegett, de a felirat kivehető volt:

„Et in sterquilinio, veritas late.”

Egy pillanatig drámai csönd támadt a gyorsétteremben. Majoros, Kerékgyártó és Lovas egy emberként bámult Balogra.

– Ez a mondat… – kezdte Majoros, de elakadt.

– A kupak szövege… – fejezte be Kerékgyártó.

Balog elsápadt.

– Ez csak egyet jelenthet – mondta halkan. – Ez a valaki, akit Gyuri 2025-ből ismer, megszerezte a kupakot, és visszahozta 1989-be!

Senki sem tudott ehhez mit hozzátenni.

– Ha a kupak itt van, minden, amit eddig csináltunk, hiábavaló. A halálom, a kód átadása, a visszatérés… semmi sem úgy történik majd, ahogy elterveztük! – mondta aztán Balog.

– Hogy a búsba jöhetett ide ez a fazon? – mérgelődött Kerékgyártó. – Először ugye, le kellett mennie 1962-be, és csak onnét jöhetett föl a BIZTOSÍTÁS-t használva.

– Talán fölment utánad a háztetőre, mert gyanús volt neki, hogy nem tértél vissza, és ő is tett egy kört. Aztán, anélkül, hogy alaposabban körülnézett volna, észrevette a szomszéd tetőn a BIZTOSÍTÁS-t. Erre ott is tett egy kört – okoskodott Lovas vérbeli sci-fi írói erényeket csillogtatva.

Kerékgyártó ujjai idegesen doboltak az asztalon.

– Azt hittem, a legrosszabb eshetőségekkel már számoltunk – mondta. – De hogy épp egy rendőr legyen az, aki szétszedi a tervet…

– Sőt, lehet, hogy a kaput is ő szedte szét! – figyelmeztetett Majoros.

– Miért tett volna ilyet? – fordult oda Balog.

– Meggondolatlanságból, vagy mit tudom én – legyintett a levitézlett író.

– Talán nem is volt szándékos – vetette közbe Lovas. – Lehet, csak belesodródott ebbe az egészbe. Ahogy mi mindannyian.

– Vagy valaki beszervezte! – nézett körbe Balog sötéten.

– Kire gyanakszol?

– Arra, aki követ bennünket, és úgy viselkedik, mintha látná a gondolatainkat.

– Nem tudom, mi van e mögött, de most ott tartunk, hogy megvan a kódunk a kupakban, amiből ugye, nem lehet egyszerre két példány.

– Nem ám! – mondta Balog. – Ha ennél a színésznél eddig meg is volt a kupak, az abban a pillanatban megszűnt létezni, hogy én az üdítőmről az enyémet lecsavartam, és beleírtam a mondatot. Ő csak emlékezhet arra, amit az eltűnt kupakjában olvasott.

– Más szóval a tervünk semmit nem változott: ezt a kupakot kell elrejtenünk Szappanosnál, és úgy rendezni a dolgot, hogy 2025-ben a rendőrség kezébe kerüljön.

– Igen ám, de amint a mellékelt jelenet mutatja – érvelt Lovas a tévé felé bökve –, a rendőrség nem a nekünk tetsző módon fogja azt használni, hanem visszajuttatja ide, ahonnét elküldtük.

– Akkor 2025-ben az lesz a feladatunk, hogy ezt megakadályozzuk – jelentette ki Balog rövidre zárva a beszélgetést.

A kupak mindeközben mozdulatlanul feküdt az asztalon. A négy férfi úgy meredt rá, mintha egy csodatévő ereklye lenne.

(Talán folytatjuk, talán nem.)