Hagyjuk most el a fényes 2025-ös esztendőt, és kanyarodjunk vissza a jóval kopottabb 1989-be. A naptár még december 30-át mutat, de pár óra múlva átfordul majd 31-re, ami nagy változást hoz hőseink életébe. Vegyük sorjában az eddigi eseményeket. Az ugye, világos, hogy Paládit Zombori Szilvia fuvarozta el a Mátyás Pincéhez a már bemutatott tűzpiros Opel Kadettjével, de ezt megelőzően sok egyéb is történt. A legfontosabb kétségtelenül az volt, hogy a Majoros-Kerékgyártó-Lovas triót inkognitóban szemmel tartó Szilvia valamivel karácsony után elvesztette szem elől a három jómadarat, ami a kétségbeesés szélére sodorta Zsiga bácsit.
A rendszerváltás sikere már így is csak egy hajszálon függött, de azzal, hogy a bűnös triumvirátus megmagyarázhatatlan módon felszívódott, a helyzet kritikusra változott. Zsiga bácsi elvégzett egy újabb jövőkalkulációt, amiből az jött ki, hogy ha Majorosék nem kerülnek elő az év végig, a magyar rendszerváltást el lehet felejteni. Az öreg arisztokrata ebbe nem nyugodott bele. Minden eddigi tevékenysége, számítása és vágya arra irányult, hogy a Kádár-rendszert megbuktatva, a magyarságot az őt megillető fénybe és magasságba emelje. Az volt a rögeszméje, hogy ha egy nagy adag antibiotikummal kigyógyítja a pestisből Hunyadit, Nándorfehérvár hőse megfordítja a törökök elleni háborút. A valószínűsége ennek úgy hetven százalék körül mozgott.
Persze a Hunyadi mentőakciót Budapestről nem lehetett sikerre vinni. 1456-ban ez a városrész még nem létezett, nemhogy az Alkotási úti ház tetején a BIZTONSÁG reklám. De erre kínált remek megoldást az a mobil időutazó szett, amit az utazó bárhová magával vihetett. Az elmés szerkezet két részből állt: egy vízhatlan hátizsákból, amelyben a macskamúmia kényelmesen elfért, és egy napernyőből, amelyen körkörösen díszelegtek az ugrást szabályozó és finomhangoló hieroglifák. Úgy képzeljük el ezt az eszközt, mint egy precíz célzószerkezetet. Ha kifelé nyitjuk az ernyőt, az időugrás hatótávolsága növekszik, ha befelé csukjuk, csökken. Az esernyő nyelén recék jelezték az éveket, egy miniatűr, fogaskerekes finomhangoló a fogantyúnál pedig a hónapokat és a napokat. A mobil készülékkel tehát napi pontossággal lehetett állítgatni az időt, majd amikor az utazó ezzel megvolt, csak megpörgette a tengelye körül az ernyőt, és már ott is volt a kívánt korban.
Az elméleti tudományok terén magabiztosan mozgolódó Zsiga bácsi egyedül persze soha nem lett volna képes létrehozni egy ilyen precíz szerkezetet, de volt egy varrógépszerelő barátja, aki amellett, hogy műszaki téren maga volt a két lábon járó zsenialitás, szintén arisztokrata ősökkel büszkélkedett. Az olvasó már megismerkedhetett ezzel a személlyel: ő volt az a Frici bácsi, aki 1989.december 30-án átadta Majorosnak a hosszú tetszhalálból fölélesztett Sony A7IV-es fényképezőgépet. Ha tudja, kik ezek a figurák, és hogy a bedöglött akkumulátor, amiből dummy batteryt kértek, nem japán, hanem egy jövőből hozott szerkezet, azonnal leadja a drótot a barátjának, aki rögvest megakadályozza ezt a könnyelműséget. De így, hogy ebből a történetből Zsiga bácsi kimaradt, Majorosék elkészíthették a fotóikat, és a Király Farkasnak számára írt utasítással ellátva, föladhatták levelüket 2025-be.
Mindez december 30-án történt, de azt megelőzően Szilvia és Paládi olyan szervezkedésbe kezdett, ami fölért egy konspirációval. A legfontosabb az volt, hogy a rendőrből lett színészt valahogy fölkészítsék a rá váró próbatételre. Nem állhatott ki úgy a nyilvánosság elé, mint egy balek – tehetség ide, vagy oda –, ki kellett dolgozniuk egy műsortervet. Amikor pedig kiderült, hogy Paládi az időkapu beindításához szükséges kódot visszahozta 1989-be, mindhárman azon kezdtek dolgozni, hogy erre a katasztrófára megoldást találjanak. A múltból könnyebben küldhettek üzenetet a jövőbe, mint fordítva, de nem tudták, hogyan fog ez az üzenet eljutni a címzettekhez, konkrétan Lovashoz és Baloghoz, mert csak ők álltak kapcsolatban Szappanos Gáborral. Ráadásul a Majoros-féle banda már meg is írta a levelét Király Farkasnak, benne az SD-kártyával, ami újabb szereplőt vont be a történetbe.
Zsiga bácsi gondjait tovább fokozta az időutazón trió karácsony körüli eltűnése, mert Szilvia csak napok múlva jött rá, hogy egy lopott Trabanttal Romániába mentek. Majoros meggondolatlan természetét, és Kerékgyártó szabadságharcos idealizmusát figyelembe véve ez nem is volt meglepő. Zsiga bácsi újból elvégezte a valószínűségszámítást, de a jövőkép azt mutatta, hogy a társaság nem esik el az utcai harcokban, tehát ki kellett várni, hogy visszajöjjenek, és folytatni a megfigyelésüket.
Közben Paládi műsorát is csiszolgatni kellett. Feleki Kamil sajnos többé nem állt szóba a hősünkkel, de Zsiga bácsi ismerte Usztics Mátyást, az Angyalbőrben sorozat sztárját, akiről közismert volt, hogy nemzeti érzületeket táplál. El is vállalta, hogy foglalkozik Zsolttal, bár ez nem úgy alakult, ahogy elképzelték, mert Usztics mindössze egy hét alatt színpadképes személyt akart varázsolni Paládiból. Talán, ha tudja, mi volt az foglalkozása 2025-ben, és mi a vele szemben állított kívánalom itt, 1989-ben, nem kínozza olyasmivel, mint a beszédtechnika, a színpadi mozgás, vagy a színészmesterség. Paládi az órák után halálosan kimerült állapotban vánszorgott vissza Zsiga bácsihoz, de nem tudta őt meggyőzni arról, hogy hagyják a francba ezt a mátyás pincés ügyet. Az öreg szerint a tévé figyelmét is felkeltő produkció olyan mélyen belegyökerezett a jelen idők történelmébe, hogy a kigyomlálása azt a csekély rendszerváltásos reményt is elsodorta volna, ami még megmaradt. Egy gyors valószínűségszámítással arra jutott, hogy ha Paládi nem lép fel december 30-án, 2027-ben Magyarország beleolvad Nagy Romániába, amelynek három tengely mossa majd a partjait. Ezt a terhet Paládi nem vehette a vállára, ezért továbbra is szorgalmasan ismételgette a nyelvtörőket Usztics Mátyás pesthidegkúti lakásának konyhájában.
De mindez szemernyivel sem hozta őket közelebb ahhoz, hogy a kupakba írt szöveget hogyan juttassák vissza 2025-be. Amikor Majoros, Kerékgyártó és Lovas, szörnyen megviselt állapotban, de épségben visszatért a romániai kalandból, és Szilvia újból rajtuk tarthatta a szemét, hirtelen fordult a kocka. Az Angelikában pincérnőnek álcázva a közelükbe férkőzhetett, és ellopott tőlük egy vécépapírra írt levélkezdeményt meg egy forradalmi szuvenírként magukkal hozott tábladarabot. Ezekből egyértelműen kiderült, hogy Királyt Farkast, a Lap 2025-ös főszerkesztőjét szándékoznak megkörnyékezni annak érdekében, hogy lopja el Szappanos Gábor három macskáját. Hiába volt tehát nálunk, vagyis Zsiga bácsinál az óegyiptomi szent macskamúmia, a triumvirátust a fiatal Balog Jenő beavatta abba, hogy a dimenziókaput közönséges macskákkal is kinyithatják. Ezen a ponton vált igazán komollyá a történet, mert Zsiga bácsi egészen eddig abban reménykedett, hogy a három bajkeverő valahol megakadt, és mert itt rekednek 1989-ben, az általuk fölbolygatott történelem szép lassan lecsöndesedik és visszatér a normális medrébe. Ám így, hogy levelet szándékoztak küldeni a jövőbe, ráadásul tárgyi bizonyítékkal megspékelbe, Zsiga bácsinak muszáj volt cselekednie.
Először is fel kellett mérnie a macskamúmia állapotát. Ehhez a műszaki témákban zseniális varrógépszerelő barátját kellett igénybe vennie. Föl is hívta őt azonnal – szerencsére mindkettőjüknek volt telefonja, ami 1989-ben nem számított csekélységnek – és mert Frici megnyugtatta, hogy hőn szeretett neje, Anna asszonyság a két ünnep közötti időt Sopronban élő testvérénél fogja eltölteni, a két barát kockázat nélkül találkozhatott Frici Török utcai műhelyében.
Délután itt már nem volt forgalom, de a biztonság kedvéért megvárták, hogy leszálljon az este, ekkor magukra zárták az ajtót, és kibontották a Zsiga bácsi hátizsákjában alufóliába tekerve szállított macskaszarkofágot. A padló alatt a kazán alig hallhatóan zümmögött, a mennyezetről csüngő relikviák – régi Singer-alkatrészek, és más, bizonytalan eredetű vasdarabok – mint kíváncsi szellemek vették őket körül.
Zsiga bácsi a hosszúkás tárgyat, ami inkább emlékeztetett egy agyonbugyolált, vaskos szalámira, mint mágikus eszközre, óvatosan rátette a munkaasztalra, miközben Frici közben előkészítette a szerszámait: egy nagyítólencsét, egy csöves oszcilloszkópot, két pár védőkesztyűt és egy szupertitkos, saját fejlesztésű plazmafrekvencia-érzékelőt, amit a mester egy borotvahabos dobozból és egy régi autórádióból dobott össze.
– Emlékszel, mit mondtál a múltkor? – kérdezte, miközben a macskamúmia fölé hajolt. – Hogy a töltés csak bizonyos számú ugrásra elegendő.
– Akkor még nem sejthettem, hogy valaki random időugrásokra fogja használni – morogta Zsiga bácsi. – A struktúrák elhasználódnak, ha nem tartják be a protokollt. Ez nem egy Orion televízió, hanem egy bioplasztikus energiatároló.
– Aha, látom, hogy a töltése vészesen lecsökkent – bólintott Frici, és kissé hátrébb lépett, hogy átadja a terepet.
Zsiga bácsi a szeméhez emelte a nagyítót, és hosszú másodpercekig vizsgálgatta a szarkofágot. Látszott rajta, hogy egyre jobban idegesíti valami.
– Az energiamag körüli szövetek kezdik visszanyerni a természetes dekompozíciós állapotukat – mondta Frici halkan. – Ez azt jelenti, hogy a múmia belső plazmamezője lassan összeomlik.
– Magyarán? – kérdezte Zsiga bácsi.
– Magyarán az van, hogy ha még egyszer beindítjuk a rendszert, a múmia végleg deaktiválódik. Elillan belőle az ankh-mező. Egyetlen időugrásra van benne töltet. Többre nem.
– A fenébe! – sziszegte Zsiga bácsi, és idegesen vakargatta az orrát. – És biztos vagy ebben? Nincs valami regeneráló módszer?
– Csak ha be tudnám fogni egy másik egyiptomi szakrális entitás mezőjébe. De azt, ugye, nincs kéznél. Legutóbb a Nemzeti Múzeum alagsorában volt egy gyenge rezonancia, de azóta átépítették.
– Egy ugrás. Egyetlen egy. És azt a jövőbe kell irányítani, hogy visszalökjük a betolakodókat.
– Vagy a múltba – vetette ellen Frici. – Emlékezz a tervünkre: visszamegyünk 1526-ba, és megmentjük Hunyadit…
– Még ha vissza is tudunk menni, hogy jövünk haza? Nyitva marad mögöttünk a kapu?
Frici a fejét ingatta, miközben visszatette a macskamúmiát a burkolatába.
– Az csak a rögzített antennával lehetséges, ezt te is tudod. A mi mobil eszközünk nem elé erős ahhoz, hogy nyitva tartsa a kaput. És még ki sem próbáltuk.
– Vagyis minimum két ugrás kéne.
– Legalább annyi, ha nem több. Így aki lemegy 1562-ba, végleg ottmaradt.
– Én szívesen lemennék, de az én koromban egy ilyen feladat túl megterhelő lenne. Fiatal, erős szervezet kell a középkori állapotokhoz – dünnyögte Zsiga.
– Azt mondtad, van egy hívatlan vendéged 2025-ből, aki rendőr volt, tehát kisportolt.
– Valóban. Ő mozdította el a helyéről a szarkofágot és taposta szét a hieroglifákat. Most éppen verset tanul Usztics Mátyással.
Frici egy darabig nem szólt, majd halkan ennyit mondott:
– Akkor lehet, hogy rám marad.
Zsiga bácsi ránézett, és elnevette magát.
– Ne marháskodj Frigyes, te sem vagy már mai gyerek! Ez a feladat nem olyan, mint kimenni Bécsbe varrógépalkatrészekért!
– Akkor vedd rá a vendégedet!
– A rendőrből lett színészt? Ne légy nevetséges!
– Átélte az időutazást, a saját bőrén tapasztalta, hogy a történelem megváltozhat. Biztosan meg fogja érteni, hogy ezt kívánja tőle a haza. Ő lehet a legnagyobb magyar hős.
– Igen, de ezt nem tanítják majd az iskolában.
– Mindegy. Ha értelmes emberről van szó, meg fogja érteni.
– Nincs más választásunk?
– Nincs – zárta le a beszélgetést Frigyes, és kikapcsolta az oszcilloszkópot.
(Talán folytatjuk, talán nem)
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- easy
- Tóth Ágoston
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
Korábbi részek
