A Fészek Művészklub falai között – ahol a titkos és kevésbé titkos történetek már évtizedek óta dohányfüstbe burkolózva vártak az új hallgatókra – Paládi Zsolt úgy érezte magát, mint egy partra sodródott fóka a Copacabanán.
Leült az egyik asztalhoz, és ahogy az egy rendőrtől elvárható, diszkréten körülnézett. Az egyik sarokban észre is vette a magányosan üldögélő Feleki Kamillt. A Kossuth-díjas színész egy sakkfeladvány fölött mélázgatott, és láthatóan nem érdekelte, hogy mások is vannak körülötte.
– Feleki úr, ha jól sejtem – szólította meg a legendát Paládi udvariasan.
– Attól függ, ki kérdezi – mormolta Feleki, föl sem pillantva a tábláról.
– A nevem Paládi Zsolt, és ha minden igaz, én is színész vagyok…
Feleki szeme most már fölemelkedett a sakktábláról. Lesajnáló tekintettel mérte végig az előtte állót.
– Színész, azt mondja? – ismételte kétkedve. – Ha maga színész, én szólótáncos vagyok a Hattyúk tavában.
Azzal visszatért a sakkhoz.
– Nos, igazából még nem vagyok színész – helyesbített Paládi. – De a városban már plakátolnak, és két lány autogramot is kért tőlem. Élet halál kérdése lenne, hogy december 30-án föllépjek a Mátyás Pincében, de fogalmam sincs, mivel. Azt mondták, ön az egyetlen, aki segíteni tud.
– Ki mondta magának ezt az ostobaságot? – vonta föl a szemöldökét Feleki.
Paládi zavartan köszörülte a torkát.
– Zombori Zsigmond küldött…
– Az a vén zsivány?! – lepődött meg Feleki. – Amit ő mond, annak mindig van egy kis valószínűség értéke.
A sakktáblát félretolva intett Paládinak, hogy üljön le.
– Na halljam, mit tud? – vetette oda mogorván.
Paládi vett egy nagy levegőt.
– Van pár rendőrviccem… – kezdte óvatosan.
Feleki arca rezzenéstelen maradt.
– Például: Miért tesz a rendőr vizes törölközőt az ablakába? – hadarta Paládi izgatottan.
– Miért? – kérdezte rezignáltan a színész.
– Hogy ne hallja a szomszédban a Szabad Európa rádiót – mondta Paládi, de Feleki továbbra is fapofával nézte őt, majd enyhén fölhúzta a szemöldökét.
– Van ennél rosszabb is?
– Hát… igen – bizonytalankodott Paládi. – Például, tudja-e, miért járőröznek mindig kettesével a rendőrök?
– Na miért?
– Az egyik tud írni, a másik meg olvasni – mondta Paládi, most már vidámabban.
Feleki úgy nézett rá, mint egy bánatos kecskebéka, aki elől éppen most happoltak el egy nagy, kövér legyet.
– Nézze, fiam! – szólalt meg rövid hallgatás után. – Ez színpadra nem való. Egyáltalán, mit akar maga a színészettől?
– Én igazából rendőr vagyok, de itt valamiért színésznek gondolnak – vallotta be Paládi őszintén. – Maga biztosan megérti ezt.
– Én ugyan nem – vágta rá Feleki. – Vagy rendőr legyen, vagy színész. A kettő egyszerre nem megy. Nem lehet valaki egyszerre Shakespeare és alabárdos.
– De Shakespeare legalább nem volt rendőr – próbált poénkodni Paládi.
Feleki szigorú pillantást vetett rá.
– Ez volt a következő rendőrvicc?
– Nem, ez csak egy megjegyzés volt – magyarázkodott Paládi. A helyzet egyre kínosabbá vált.
– Én egész életemben arra törekedtem, hogy megvédjem a magyar színházat az olyanoktól, akiknek a legjobb alakításuk az, hogy átjutnak a zebrán – mondta Feleki szigorúan. – Ha maga tényleg színpadra akar állni, akkor mutasson valamit, aminek legalább minimális köze van a művészethez.
Paládi elbizonytalanodva nézett körbe, majd hirtelen a fejéhez kapott.
– Van még egy utolsó viccem!
Feleki lemondóan sóhajtott.
– Na jó, essünk túl rajta.
– Mi a különbség a rendőr és a színész között? – kérdezte Paládi.
– Na mi? – kérdezte Feleki érdeklődést színlelve.
– A színész akkor mond hülyeségeket, ha megfizetik, a rendőr pedig ingyen és bármikor.
Feleki halványan elmosolyodott, majd megadóan bólintott.
– Fiam, maga egy reménytelen eset. De legalább nincs humorérzéke, és ez már valami. Miért nem keres magának valami hasznos elfoglaltságot? A ruhatár például egészen jó kezdés lenne.
– Ruhatár?! – döbbent meg Paládi.
– Ott alig kell beszélnie – mondta Feleki, majd újra a sakktáblához fordult.
– Drága művész úr! – váltott komolyra Paládi. – Nekem muszáj lesz föllépnem a Mátyás Pincében december 30-án! Ha nem teszem ezt, 2025-ben Magyarország hivatalos fizetőeszköze a mák lesz!
Feleki fölkapta a fejét.
– Azt mondja a mák?!
– Tízdekás kiszerelésben – bólintott Paládi.
– Ez jó. Határozottan jó! – bólintott Feleki is. – Folytassa!
– És mindez azért, mert ha nem leszek színész, ugyanúgy összekutyulom a történelmet, ahogy Majoros.
– Ki a búbánat az a Majoros?!
– Egy villanyszerelő, aki szintén összekutyulja a történelmet, ha nem vigyázunk.
– Felettébb érdekes – mondta Feleki. – A mák, mint fizetőeszköz és egy villanyszerelő meg egy rendőr, akik összekutyulják a történelmet, ha nem vigyáznak. Úgy látszik, maga mégsem teljesen reménytelen.
– Hogy érti ezt művész úr?
– Menjen el bátran a Mátyás Pincébe, és amikor a cigányok leteszik a vonót, álljon ki a közönség elé ezzel a mesével. Garantáltan akkora sikere lesz, hogy a fal adja a másikat.
(Talán folytatjuk, talán nem)
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- easy
Korábbi részek
