„Kérdezd meg a barátaidat Gabi, hogy volna-e kedvük körözöttes szendvicset enni! – kiáltott be a konyhából Szappanos mamája.”

Egy fényképezőgép feltámasztása (20)

2025-07-20
221 olvasó

– Kérdezd meg a barátaidat Gabi, hogy volna-e kedvük körözöttes szendvicset enni! – kiáltott be a konyhából Szappanos mamája, amikor már a nyelvzseni szobájában lazultak. Előttük, a régi könyvekkel és megviselt kéziratkötegekkel terhelt íróasztalon ott pompázott Majoros 2025-ben vásárolt digitális fényképezőgépe, amely egy 1965-be tett kiruccanást követően csaknem negyedszázadig porosodott az ifjú Balog Jenő Krisztina körúti gyerekszobájában. A még mindig felajzott társaság most arra próbált megoldást találni, miként vegye rá 2025-ben Király Farkast, a Lap című sajtóorgánum főszerkesztőjét, hogy egy 1989-ben írt levél hatására hajlandónak mutatkozzon ellopni Szappanos Gábor most még nem létező három ölmacskáját, majd a levélhez mellékelt sematikus ábra alapján végrehajtani velük egy tudományos kísérletet.

– Halovány sejtelmem sincsen – sóhajtott Majoros, és megadóan hátradőlt abban a fotelben, amit rögtön a megérkezésükkor birtokba vett. Természetesen ezt a megjegyzést nem a körözöttes szendvics elfogadására vagy elutasítására értette, hanem arra, hogy nincs ötlete Király Farkas meggyőzésére.

– Lehet, hogy egy sima levél is elég lesz, ha én írom neki – okoskodott Kerékgyártó. – Meglátja a borítékon a pecsétet, és tudni fogja, hogy a cucc a múltból érkezett.

– Ugyan már! – legyintett Majoros. – Ha most belépne ide egy tunikás alak  és átadna neked egy kétezer éves viasztáblát, hogy azt Julius Cézár egyenesen neked írta, hinnél neki? A pecsét nem jelent semmit. Részint, mert hamisítható, másrészt mert az emberek többsége meg sem nézi a borítékot. Gyanítom, hogy ez alól a szabály alól Király Farkas sem kivétel.

– Be kéne tenni a borítékba valamilyen bizonyítékot, ami csak most szerezhető be – mélázgatott Balog.

– Létezik ilyen tárgy 1989-ben? – kérdezte Majoros.

– Attól tartok, nem – mondta a zsurnaliszta. – Ha beleteszünk egy képeslapot, Farkas azt fogja hinni, 2025-ben egy antikváriumban vettük. Ugyanez a helyzet az újságokkal meg a dán pornókazettákkal is. A múlt ebből a szempontból rázós hely. Minden eleme hamisítható.

– Akkor ez egy zsákutca – vonta le a következtetést Majoros, de a pillantása az asztalon heverő fényképezőgépre tévedt, és megdermedt, mint az egérre leső macska.

– Hát persze! Hogy ez eddig nem jutott eszembe: le kell fényképezni magunkat! – mondta fölvillanyozódva. – Ha a fene fenét eszik is, életet kell lehelni ebbe a gépbe, és kimenni vele valahová, amiről egyértelmű, hogy csak 1989-ben létező helyszín!

– Tavaly, vagyis 2024 nyarán nekem még azt bizonygattad, hogy egy képet ma már olyan könnyű manipulálni, mint a sicc – legyintett Kerékgyártó. – Farkas is amatőr fényképész, ha kiveszi a borítékból a képet, rögtön arra fog gondolni, hogy meg akarjuk tréfálni.

– Ki beszél itt papírképről?! – vigyorgott Majoros. – Én a memóriakártyára gondoltam. Ami azon rögzül, azt nem lehet manipulálni! Ha mégis belepiszkálsz, a metaadatok rögtön elárulnak. Ezt Király Farkas is pontosan tudja.

– Elképesztő ez a technikai fejlettség… – vette a kezébe a gépet Szappanos. – De hogy képzeled feléleszteni a masinát? Mintha azt mondtad volna, az időutazás tönkretette.

– Nem tette tönkre, csak kisütötte az akkut, ami persze huszonnégy év alatt menthetetlenül elpusztult – magyarázott Majoros. – De 1989-ben gondolom, már nem megoldhatatlan feladat egy 7,2 voltos, három ampert leadni képes külső táp bevezetése az elem tárolóhelyére. Kivesszük a régi akut, odaadjuk egy műszerésznek, és megkérjük, hogy csináljon belőle dummy battery-t.

– Micsodát? – hunyorgott Balog.

– Olyan csatlakozót, ami az akku pólusait használva kapcsolódik a géphez, miközben külső áramforrást használ – magyarázta Majoros. – Csak egy ügyes műszerészre lesz szükségünk, aki legyártja ezt az eszközt.

– Ó, igen! – vidámkodott Balog. – A gép feltámasztása megoldaná azt a kérdést is, amit eredetileg sematikus ábrával kívántunk volna áthidalni: lefényképezhetnénk az ábrákat, amit az emberetek megnézne, és a macskák köré reprodukálna.

– Zseniális! – tapsolt Lovas. – Egy árva szót sem értek, de akkor is zseniális. És ha elektroműszerész kell, abban apám biztosan tud segíteni.

– Akkor ezt lerendeztük – dörzsölte a kezét Majoros. – Jöhet a finom körözött!

– Lassan a testtel Sanyi bácsi! – mondta ekkor Balog. – A neheze csak most következik.

– A szendvicsevésre gondolsz? Csak akkor lesz nehéz, ha múlt heti a mamád kenyere – tréfálkozott a levitézlett író azzal a nagyképűséggel, ami az olyan embereket keríti hatalmába, akik fölfedezik a spanyolviaszt.

–  Egyértelműen a latin-hieroglif jelrendszer megfejtésére gondolok – nézett vele farkaszemet az ifjú archeológus. – Ha nem találjuk meg a kulcsot, megmaradunk elcseszett amatőr fotósoknak ameddig csak élünk.

 

 

(Talán folytatjuk, talán nem)

A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.

Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:

  • teringette
  • Benjamin Babbler
  • easy
  • mokusfacan

Korábbi részek

Szaliczil Géza

Szaliczil Géza

Újságíró, író, a kocsmafilozófia szakértője, politikai kommentátor, motorcsónaképítő, hivatásos nézelődő.

Vélemény, hozzászólás?

Kérdezd a Regénytárról
Cipurkát!
Cipurka
Kérdezd meg Cipurkát
Szia! Én Cipurka vagyok 🐿️
Kérdezz bátran a Regénytárról!