(A részletekért kattintson rá a képre!)

Levadásztam a netről Az út című mozit, mert a traileréből arra következtettem, érdekesebb lesz azoknál a hollywoodi produkcióknál, amelyek szintén az emberiség pusztulásának megjövendölésével próbálkoznak.

Aki elszalasztotta a ragyogó alkalmat, és nem töltötte le Sherlock Holmes paródiánkat -  egy hétig ingyen kínálgattuk - mostantól az eBoltunkból lesz kénytelen levadászni, mégpedig 80 talentumért, de higgyék el, ennyiért is bőven megéri!

Ott, ahol a zúgó Drina átszeli az országutat, a boszniai Visegrad városka simul a festői tájba. A folyón évtizedeken át sötét, szúette kompok, és szeszélyes révészek biztosítják az átkelést, megállítva és bizonytalanságban tartva az utazót. 

Majoros Sándor Tranzitszálló című új kötete körül kialakuló világvisszhang első állomása az a cikk, amely a Nagyítás on-line verzióján látott napfényt nemrégiben. Az írás itt tekinthető meg:

Könnyed, téli olvasmányként remekül funkcionálhat Majoros Sándor Ultranacionalisták című politikai novellája, mely itt található meg:

Az Avatart nehezebb kikerülni, mint egy száguldó bivalycsordát. Sok minden alátámasztja ezt az állítást, leginkább az, hogy megvadult bivalycsordát mutatóban sem lehet találni – legalábbis urbánus környezetben –, és bár most még Avatarból is csak egy van, ez a mintapéldány letaglózó erővel zuhog ránk a médiából. 

Murakami Haruki regényei felett a könyváruházak polcain többször is átsiklott a tekintetem. A Regénytáron megjelent kis hír keltette fel az érdeklődésem iránta, megtudtam, világszerte tán ő a legismertebb kortárs japán novella- és regényíró. Gondoltam, egy próbát mindenképp megér, és némi tétovázás után kiválasztottam a legígéretesebbnek tűnőt. 

A mai napon, 2009. december 15-ikén, majdnem két évig tartó intravénás táplálás után lekapcsoltuk a lélegeztető gépről Képzelt Művek Kritikái pályázatunkat, és hagytuk, hogy elvigye az ördög.